Az egyiptomiak, amikor lejegyeztek valamit, rendszerint folyóírást alkalmaztak, melyben a jeleket gyakran kötötték is egymáshoz (ligatúra). Az egyes korokra jellemző volt, hogy milyen elrendezésben rögzítették őket. A középbirodalmi szövegek például rendszerint függőleges oszlopokban sorakoznak, míg az Újbirodalom kora előszeretettel alkalmazta a jobbról balra irányuló sorokat. Kivételek azonban mindig akadak. Tekintve, hogy ez kézírás, az egyes jeleknek igen sok alakja lehetett. Mégis megállapítható, hogy bizonyos korszakokban mely formákat tartották ideálisnak, hogyan igyekeztek megformálni őket. Sokat árulnak el erről az írnok-tanulók eldobált osztrakonjai. A hivatalos iratokat is először így szövegezték meg, csak utána írták át a hieroglif írással. Tanúskodnak erről olyan elírások, hibák is, melyek csak azt feltételezve érthetőek meg, hogy az előrajzoló elnézett egy hieratikus jelet, és így egy másikkal azonosítva, annak hieroglif megfelelőjét rajzolta elő.
Maga a név Hérodotosztól származik, és „papi írást” jelent. A Kr.e. 5. században ugyanis alkalmazása már csak a papi gyakorlatban élt, és a vallásos szövegek rögzítésére szolgált.

© Győry Hedvig