A tehénantilopformák közé tartozó, latinul Alcelaphus buselaphus hímjét seszau, nőstényét hebenet szavakkal fejezték ki akkoriban. A fejnél rövidebb U alakú, de hegyüknél visszagörbülő szarvú állatok a 19. században haltak ki Egyiptomban, pedig korábban nagy csordákban éltek a szavannás és füves területeken. A legrégebbi időktől vadásztak rájuk, így könnyen érthető, hogy ábrázolásai és csontjai egyaránt kerültek elő. A sivatagi vadászat és az áldozat bemutatásának a képein különbözőképpen stilizálták, bár olykor a természettől ellesett különleges jeleneteket, mint például a kisborjú születését is megörökítették. A befogott állatokat részben szelídítették. Egyes sírfeliratok alapján arra lehet következtetni, hogy az egyiptomi kézművesek néha összekeverték a sörényes mendészantiloppal.