Királyi titulatúra
Az ókori egyiptomi fáraóknak 5 hivatali címe volt, melyekhez koronázáskor egy-egy hivatalos nevet is társítottak. Ez az együttes képezi a királyi titulatúrát, ahogy az egyiptomiak nevezték a „nagy nevet” (rn wr). Jelzi az uralkodó hatalmát, de egyúttal célkitűzéseit vagy elért eredményeit is. Ezért a fáraó uralkodásuk folyamán néha változtatott is a neveken, a címek azonban kialakulásuktól a fáraókor végéig gyakorlatilag azonosak maradtak. Általában kartusba (névgyűrű) írták őket. Ez az örökkévalóság jelképének, a „sen”-karikának elnyújtott formája.
A teljes titulatúra a Középbirodalom korára állandósult, és a címek sorrendje is kanonizálódott: Hórusz …, Két Úrnő …, Arany Hórusz…, Felső- és Alsó-Egyiptom királya…, Ré fia… .
Az uralkodó saját, születésétől viselt neve a „Ré fia” (sA Ra) cím után következett, melynek használatát Dzsedefré fáraónál (4. dinasztia) találjuk először, bár még jelzői funkcióban. Cím megjelölésére Heti király (10. dinasztia) korától szokásos. Korábban ez a név önmagában állt a kartusban. Ritka, hogy megváltoztatták, mint Tutanhaton nevét (Tutanhamon), de trónra lépéskor néha jelzővel bővült. A fáraók mai megnevezésénél rendszeresen ezt használjuk, noha a korabeli felsorolás végén következett.
A kortársak a fáraót röviden a „Felső- és Alsó-Egyiptom királya” (nsw bjtj) nevén nevezték meg, melyet latinosan praenomennek is szoktak mondani. Újbirodalmi ékírásos szövegek „inszibija” hangalakkal adták vissza. Első előfordulása a 3. dinasztia idejére keltezhető. A cím a két országrész felett gyakorolt hatalom kifejezője. Noferirkaré fáraó (5. dinasztia) korától rendszeresen kiírták a Hórusznév mellett. Szorosan kapcsolódott a „Két Úrnő” névhez.
A „Két Úrnő” (nbtj) a déli és északi országrész védőistennőit idézte: Nehen / El Kab úrnőjét a keselyű alakú Nekhbetet és Dep / Buto úrnőjét az ureusz formájú Uadzsetet. Egyúttal jelezte az uralkodó fennhatóságát mindkét területen. Bár már Hór-Den (1. dinasztia) korában megtalálható, csak a 12. dinasztia idején vált teljesen önálló egységgé. Nem szokták kartusba írni.
A „Hórusz” (Hr) és „Arany Hórusz” (Hr nbw) név a sólyomfejű égistenre utal, akinek a király a megszemélyesítője volt. A 4. dinasztia koráig a fáraót csak a Hórusz névvel nevezték meg. Írásmódjában az Újbirodalom idején váltotta fel a palotahomlokzatot ábrázoló szereh és a felette trónoló Hórusz sólyom együttesét a kartus. Eredete az őskorba nyúlik vissza. Gyakran kapcsolódik hozzá az „erős bika”, teljesebb formájában „anyja erős bikája” kiegészítés. Az „Arany Hórusz” név feltehetően a napistennel azonosította az uralkodót. Legkésőbb Dzsószer fáraó (3. dinasztia) korában hivatalossá vált, bár kortárs szövegekben először Sznofru neve mellett találni.
A teljes titulatúra a Középbirodalom korára állandósult, és a címek sorrendje is kanonizálódott: Hórusz …, Két Úrnő …, Arany Hórusz…, Felső- és Alsó-Egyiptom királya…, Ré fia… .
Az uralkodó saját, születésétől viselt neve a „Ré fia” (sA Ra) cím után következett, melynek használatát Dzsedefré fáraónál (4. dinasztia) találjuk először, bár még jelzői funkcióban. Cím megjelölésére Heti király (10. dinasztia) korától szokásos. Korábban ez a név önmagában állt a kartusban. Ritka, hogy megváltoztatták, mint Tutanhaton nevét (Tutanhamon), de trónra lépéskor néha jelzővel bővült. A fáraók mai megnevezésénél rendszeresen ezt használjuk, noha a korabeli felsorolás végén következett.
A kortársak a fáraót röviden a „Felső- és Alsó-Egyiptom királya” (nsw bjtj) nevén nevezték meg, melyet latinosan praenomennek is szoktak mondani. Újbirodalmi ékírásos szövegek „inszibija” hangalakkal adták vissza. Első előfordulása a 3. dinasztia idejére keltezhető. A cím a két országrész felett gyakorolt hatalom kifejezője. Noferirkaré fáraó (5. dinasztia) korától rendszeresen kiírták a Hórusznév mellett. Szorosan kapcsolódott a „Két Úrnő” névhez.
A „Két Úrnő” (nbtj) a déli és északi országrész védőistennőit idézte: Nehen / El Kab úrnőjét a keselyű alakú Nekhbetet és Dep / Buto úrnőjét az ureusz formájú Uadzsetet. Egyúttal jelezte az uralkodó fennhatóságát mindkét területen. Bár már Hór-Den (1. dinasztia) korában megtalálható, csak a 12. dinasztia idején vált teljesen önálló egységgé. Nem szokták kartusba írni.
A „Hórusz” (Hr) és „Arany Hórusz” (Hr nbw) név a sólyomfejű égistenre utal, akinek a király a megszemélyesítője volt. A 4. dinasztia koráig a fáraót csak a Hórusz névvel nevezték meg. Írásmódjában az Újbirodalom idején váltotta fel a palotahomlokzatot ábrázoló szereh és a felette trónoló Hórusz sólyom együttesét a kartus. Eredete az őskorba nyúlik vissza. Gyakran kapcsolódik hozzá az „erős bika”, teljesebb formájában „anyja erős bikája” kiegészítés. Az „Arany Hórusz” név feltehetően a napistennel azonosította az uralkodót. Legkésőbb Dzsószer fáraó (3. dinasztia) korában hivatalossá vált, bár kortárs szövegekben először Sznofru neve mellett találni.
© Győry Hedvig