A naosz görög szó, eredetileg templomot jelent. Az egyiptomi kultúrában azonban a templom belső szentélyének a megnevezésére szoktuk használni, melyben az isten szobra “lakott”. Ez lehetett a tényleges szentély, de gyakran egy a kultuszszobor számára készített, különálló kis templomocska volt, vagyis templom formában kifaragott doboz, melyet körmenetek alkalmával akár körbe is lehetett vinni. Számos dombormű és falfestmény örökítette meg ezt a jelenetet. Az edfui templomban oltár állt előtte az áldozatok bemutatására. Általában kőből vagy fából készült. A házi oltárok számára makettjét is elkészítették, és ott is elhelyeztek benne egy istenképmást. A graeco-egyiptomi terrakottákon sokszor már eleve az isten képével együtt formázták meg. Az Újbirodalom korától divatba jöttek a naofór szobrok is, vagyis olyan térdelő vagy álló szobrok, amelyeken a figura egy isten szentélyét tartja maga előtt. A naosz bajelhárító jellegét mutatja, hogy a Harmadik Átmeneti Kortól feltűntek a naosz-amulettek, melyeket a többi amulettel együtt, láncra fűzve lehetett viselni.

 

 

 

© Győry Hedvig