Az egyiptomi irodalomban a Mimusops laurifolius (régebben schimperi) fát szokták perzeának emlegetni az ókori görög források alapján. A római korban kivágását megtiltották, annyira megritkult. Akkoriban sehol máshol nem tudtak létéről. Egyiptomból a 17. századra kihalt. Az óegyiptomiak maguk sauabnak hívták, termésére pedig szerették az ised szót használni, amit egyébként más húsos termések esetén is megtettek. Gyümölcsének stilizált alakja és sárgás színe az ábrázolásokon gyakorlatilag megegyezik a mandragóráéval. A valóságban finom és tápláló, és csak 1-2 magja van. Az Óbirodalom korától elhelyezték a halottak mellett, levelét pedig az Újbirodalom idején csokrokba fonták.
Az isedfa a héliopoliszi Obeliszk-ház szent fája volt, melynek leveleire Thot és lánya, a számolás istennőjeként tisztelt Szesat felírta a fáraók nevét, és uralkodási éveinek számát. Az esemény eredetileg Atum színe előtt történt, akinek szerepét később Amon vette át. Különösen a ramesszida korban szerették ábrázolni. Később magánemberek is részesültek ebben a megtiszteltetésben. Egyes ünnepeken magas csokrot készítettek az „isedfa urának“, melyet a héliopoliszi főpap kiosztott. Úgy tartották, szerencsét hoz.

 

 

 

© Győry Hedvig