Rendőrség
Kapuőrök és a „ház-védők” (sA-pr) ellenőrizték az egyes épületek forgalmát és ügyeltek biztonságára, máshol (rend)őrök vigyázták a rendet, kapták el a tolvajokat. Sokuk a tulajdonos megbízásából működött, másokat a „tanácsok” (qnbt), városok bíztak meg, és voltak állami alkalmazásban álló rendfenntartó erők is. Persze a 3000 év alatt sok változás is bekövetkezett. A „ház-védők” például kezdetben a házat birtokló előkelők megbízásából felügyeltek, a Középbirodalom korától viszont királyi fennhatóság alatt működtek, és az adók behajtása és a büntetés is feladataik közé került. (A kihallgatás vezetőik dolga volt, és ebben néha erőszakhoz is folyamodtak.) A tisztséget a Késői korból is így ismerjük. A rendőrök feladata a már említetteken kívül a nyomozásra, a foglyok őrzésére és a levelek – néha távoli – kézbesítésére is kiterjedt, ill. voltak határőrök is (pXrt). Előfordult persze, hogy túl buzgón látták el feladataikat, de arra is van példa, hogy bűnbandához csapódtak, vagy a korrupció áldozatai lettek, és őket jelentették fel. A Ptolemaiosz korban élt Anhsesonki intelmei alapján amúgy sem mindig álltak a helyzet magaslatán. Egyik mondása ugyanis így hangzik: „Amikor Ré haragszik egy országra, halászt nevez ki a rendőrök főnökének.”
Az Óbirodalom korától igen sok núbiai íjász szolgált a hadseregben, elsősorban a határok védelmére felügyeltek és bányaexpedíciókat biztosítottak. Nagy részük a medzsai népcsoporthoz tartozott, mely eredetileg a Nílus 2. kataraktájától északra lakott, majd a Középbirodalom korában a szót valamennyi déli nomád népre alkalmazták. Az Újbirodalom idején a belső rendfenntartók erők is rendszerint közülük kerültek ki. Ez olyan jellemzővé vált, hogy nevük a „rendőr” fogalmával vált eggyé. A rendőrség élén ekkor a „medzsai nagyja” állt. A vidéki egységeket „felettesek” (Hrj mDAj) irányították. Érdekes módon ez a név a 20. dinasztia után teljesen hiányzik a forrásokból. Tovább élt viszont a rendőrök korábbi neve, a SnT. A 6. dinasztia korából Qeri koporsóján vezetőjüket még az „elöljáró” szóval jelölték meg (jm.j-rA-SnT).
Az Óbirodalom korától igen sok núbiai íjász szolgált a hadseregben, elsősorban a határok védelmére felügyeltek és bányaexpedíciókat biztosítottak. Nagy részük a medzsai népcsoporthoz tartozott, mely eredetileg a Nílus 2. kataraktájától északra lakott, majd a Középbirodalom korában a szót valamennyi déli nomád népre alkalmazták. Az Újbirodalom idején a belső rendfenntartók erők is rendszerint közülük kerültek ki. Ez olyan jellemzővé vált, hogy nevük a „rendőr” fogalmával vált eggyé. A rendőrség élén ekkor a „medzsai nagyja” állt. A vidéki egységeket „felettesek” (Hrj mDAj) irányították. Érdekes módon ez a név a 20. dinasztia után teljesen hiányzik a forrásokból. Tovább élt viszont a rendőrök korábbi neve, a SnT. A 6. dinasztia korából Qeri koporsóján vezetőjüket még az „elöljáró” szóval jelölték meg (jm.j-rA-SnT).
© Győry Hedvig