A szilvához hasonló méretű és formájú csonthéjas termés, melyet az ókori egyiptomiak nagyon szívesen fogyasztottak. December – január hónapokban érik. Még kompótot is készítettek belőle. Aszalva, magtalanul tárolták. (Féregölő tulajdonsága miatt beáztatva a vizet sok kórokozótól megtisztítja.) Hamar rájöttek arra is, hogy a magját is tudják hasznosítani: olajat nyertek belőle. Ráadásul a levél is ehető, szószba vagy salátába lehet tenni. Érdekes módon fája igen kevés füsttel ég el. A kis, tüskés fa latin neve Balanites aegyptiaca jelzi, hogy a növény mennyire jellemző volt a hajdani Egyiptomra. Több mint 100 évig tud élni. Egyiptomi arab neve heglig.

 

 

 

© Győry Hedvig