A keleti határ sólyom alakú égistene Ozirisz-Szah (Orion) és Izisz-Szopedet (Sziriusz) gyermeke volt, és mint a „Kelet ura”, az országot védelmezte az idegen népek behatolása ellen. Neve „éleset” jelent, és a Piramisszövegekben a fáraó fogait védelmezte, a Koporsószövegekben pedig a halott fogaival azonosították. Jellemzően sólyom alakban ábrázolták, fején kéttollas koronávál, hátán a légycsapóval/cséphadaróval, vagy szakállas harcosként, kezében baltával vagy lándzsával. Jellegzetes viselete a malachit gyöngyös sezemet-öv.

 

Harcos jellegét mutatja a „Hathor templom északkaleti ellenségeinek az ura” neve, és az a mítoszvariáns, melyben legyőzte a napbárkát fenyegető Apophisz kígyót.

 

Már a Piramisszövegekben szoros kapcsolatban állt Hórusszal, és a Hórusz-Szopdu azonosság is létre jött (Pyr262). Védő funkciója mellett, amikor például a déli krokodil ellen hívták segítségül, a túlvilágon halálos veszedelmet is jelenthetett a halottak számára.

 

Feleségét a 30. dinasztia korából származó Szaft el-Hennehben talált naosz alapján Khenszutnak nevezték, és Hathor egy helyi formája volt.

 

Kultuszközpontja Hut-nebeszben (Szaft el-Henne) volt, ahol Per-Szopdu néven ismerjük templomát. Egy másik a Sinai fészigeten, Szerabit el-Khadimban állt, tisztelete azonban az ország számos más területén is kimutatható.

 

Szent fája a talán az Acacia tortilis-szal azonos keszbet fa volt.