Az egyiptomi emberek többnyire vászonruhát viseltek, melynek előállítása nagy mennyiségben történt. Egy részüket házilag készítették az asszonyok saját otthonukban, másokat kifejezetten erre szakosodott műhelyekben állították elő. A korai időszakban ezek még kicsik voltak, egy vagy két szövőszék állt bennük, és a munkát nők végezték.
Az újbirodalmi műhelyekben a szövés művelete jellemzően férfimunka lett, csak elvétve ábrázoltak szövőszék mellett nőt, és a termelés mennyisége is megnőtt. Míg a házakban még elvétve előfordult a vízszintes szövőszék, a műhelyek kizárólag függőleges, alsó keresztfás szövőszékekkel dolgoztak. Ezek mérete és így a rajtuk szőhető szövet nagysága is eltérő volt. A széltében a karszélességet meghaladó szövőszékeken ketten dolgoztak egyszerre, mindig azonos műveletet végezve az egyik, ill. a másik oldalon, az ennél keskenyebb szövetek előállításakor egy ember dolgozott, és hajolt ki jobb ill. bal oldalon, amikor a vetülékfonalat visszafordította. A műhely következő egységében a láncfonalakat négy ágas szerkezetre tekerték, hogy valamennyi azonos hosszúságú legyen. Ezt, ahogy mellettük a fonal előállítását is, nők végezték. Műhelyábrázolást három sírból ismerünk (Dzsehitinefer / TT104, 18. din., Noferhotep = TT50, 18. din., Noferrenpet / TT113, II. Ramszesz kora).

 

 

 

© Győry Hedvig