Tisztelt és nagyra becsült Uram,

Azzal a feladattal bíztál meg engem, hű szolgádat, tudakoljam meg, mivel töltötte idejét a gazdasági udvarban, szolgálónőd, Nofret. Az ott dolgozó összes szolgálót megkérdeztem, uram, és a következőket derítettem ki számodra:
Nofret egy őrlőnővel váltott néhány szót, a készülődésről és a vendégekről beszélgettek. Aztán arról kérdezte a szolgálót, tudja-e, milyen madár dalolt az előző nap reggelén, az udvaron. A szolgáló az udvar közepén álló fákhoz irányította őt, hogy ott keresgéljen, de akkor nagy zűrzavar támadt az udvar másik felében, így inkább oda ment. Ládákban hozták a szárnyasokat, és kezdték is levágni, és a vacsorához előkészíteni őket. Nofret félrehívott egy szolgát, akitől arról érdeklődött, ki tudna-e tömni neki egy vadkacsát, amit aztán egy virágcsokorba illesztene a vacsorára. Megállapodtak, aztán arról váltottak szót néhányan, hogy a mi Paszer urunk mennyire szereti a májat. Szóba került az is, hogy urunk megváltozott az utóbbi időben, mióta hazatért. Aztán arról kérdezték a szolgák, kit várnak vendégségbe, de Nofret nem tudott erre választ adni nekik, hisz ő maga sem tudja. Ezután ismét arról az előző napi madárról kérdezett, ám ekkor váratlanul ismét meghallotta a hangját, és az udvar közepén álló fákhoz sietett. Ott egy Meriré nevű szolgálóval beszélt, vajon miféle madár hangját hallotta. Az akáciánál rengeteg fürj csivitelt, biztosan azok voltak. Ekkor azonban eszébe villant, hogy túl sokat időzött a gazdasági udvarban, és sietve távozott, hogy folytassa feladatát, és beszéljen a virágokat hozó legényekkel.
Nagyuram, ennyit sikerült kiderítemen számodra, remélem, mindez elégedettséggel tölti el szívedet.

Hű szolgád, Minmósze

Nofret könnyű léptekkel indult útjára, közben végig a különös madárdal járt az eszében. Észre sem vette, hogy Minmósze lépett be a zajos udvarba, megvárva míg ő eltűnik a hatalmas ajtó mögött.
A Sörfőzők hangos nevetése ütötte meg a férfi fülét, megcsapta a kesernyés és mégis édes illat. Tekintete elidőzött a dolgozó embereken. Hatalmas kőmozsarakban törték meg az árpát, homlokukon verejték csillogott, s testük is izzadságban fürdött. Az őrleményhez lisztet kevertek és kezdetleges kemencéikben kisütötték. A kendőnyi tésztadarabokat aztán gyors mozdulatokkal széttaposták, majd következett az erjesztés hosszadalmasabb feladata. Végül a keletkezett ragadós és sűrű masszához datolyalevelet és vizet adtak és szitákba lapátolták át. A sziták alatt hatalmas cserépedények álltak, amik felfogták a lecsurgó zavaros levet. Az elkészült nedűt datolyával édesítették.
Minmószénak összefutott a nyál a szájában, ahogy a hideg kesernyés italra gondolt. Tudta, hogy a vacsorára valószínűleg az előkelő vendégekre való tekintettel inkább bort szolgálnak fel, de számára sokkal nagyobb örömet jelentett ez az egyszerű frissítő.
Odalépett a sörfőzőkhöz és nyájasan beszédbe elegyedett velük, miközben belekóstolt a finom sörbe. Megtudta, hogy velük nem beszélt a szép szolgálólány.
Tovább haladt az örlőnőhöz és vele is társalogni kezdett. Hízelegve megkérdezte, hogy róluk hogy-hogy nem kerül homok és kőpor a lisztbe, mert neki sajnos már két foga is bánta az „ízes” kenyeret.
– Nem tudják azt a nagy városokban, hogy hányszor is kell letisztítani az őrlőköveket és, hogy akár háromszor is át kell szűrni a lisztet. Ott mindenki siet a munkával – csicseregte örömmel, amiért ilyen jelentős ember kérdezgeti.
– Aztán Nofret is a kenyérről kérdezett? – érdeklődött kíváncsian.
– Igen arról, és hogy mire ez a nagy sietség.
– És valóban. Ki miatt kell ennyit fáradni? – faggatta tovább.
– Hát én a kisasszonynak is megmondtam, hogy nem hallottam, hogy ki látogatott ide.
Aztán meg a madárról kérdezett.
– Madárról? Miféle madárról?
– Én aztán nem tudom milyen madár érdekelte, mert dolgoztam tovább. – dünnyögte a lány.
A férfi lustán továbblépett és folyamatosan motoszkált a fejében, miért is érdekelte Nofretet annyira a vendég és a madár. Csakugyan! Miért is ilyen titkos a vendég kiléte? Hiszen neki sem mondta az ura, hogy ki miatt ilyen nagy a sürgés-forgás. Jelentős személyiség lehet, hiszen ő is látta a nyitott konyhán a készülődést.
Nyársra fűzték már a fürjeket, galambokat, és a gyöngytyúkokat. Lótuszgyökérrel körített daru volt a főfogás. Színes gyümölcsök, gránátalma, datolya, szőlő, füge és mazsola díszítette a tálakat. Ilyen fogás nem jár akárkinek.
Egyszer csak élénk beszélgetésre figyelt fel a bejárat felől. Magas fiatal és előkelő férfi magyarázott valamit a lovászoknak. Tekintete haragos és parancsoló volt. Öltözete egyszerű hosszú kötényből állt, de olyan fehér és könnyű, szinte áttetsző vászonból, hogy azonnal látszott rajta, hogy vagyonokba került. Elején hajtás volt és az alja finom kék vonalakkal volt díszítve. Széles bőröv tartotta meg karcsú derekán, melyet gyönyörű elefántcsont csat díszített.
Kísérői csodálatosan szép fiatal lányok voltak, akik gazdagon ékszerezetten és kellően díszítetten álltak mellette. Helyes kis parókájukat édes illatot árasztó balzsamkúpok tették mókássá. Kezükben hangszereket tartottak: hárfát, furulyát és szisztrumot.
A férfi fojtott hangon sziszegett:
– Estére mindennek készen kell lennie! Merenptah gyűlöli, ha nem teljes a kényelme.
Minmósze rémülten rohant gazdájához. Tüdejét félelem szorította össze.
– Most mi lesz?

Jelentés Nofret urának

Én Minmósze Bond jelentem, hogy megfigyeltem Nofret reggeli tevékenységét.

Miután Te jó Uram megkérted Nofretet, hogy a beszállított virágokat ellenőrizze és utasítsa a ház szolgáit arra, hogy milyen sorrendben vigyék a virágokat lakoma termébe. Nofret a gazdasági udvarba sietett, ahol szóba elegyedett az egyik őrlő lánnyal.

Megkérdeztem a lányt miről beszélgettek. A bekötött fejű lány elmondta, hogy a búzáról és az árpáról volt szó, és arról, hogy milyen finom édes a tigrismogyorós süteménybe egy kis tönkölybúza. (Bár a szolgálólány még nem evett ilyet.) Ekkor Nofret meghallotta egy madár csicsergését és rögtön keresni kezdte a fészkét. Mielőtt megtalálta volna, nagy hangzavarra lett figyelmes. Elindult, hogy kiderítse, mi történhet. Azt vette észre, hogy datolyapálma levélágaiból kötözött ládában hozták a lakomára szánt libákat, kacsákat és galambokat. Szata kezdte el a vágást, pillanatok alatt végzett a kezébe adott első libával. Utána máris adták a következő férfinak, akinek dolga a madarak forrázása és a tollfosztása volt, hogy aztán a szakács sütésre felkészítse a húst. Nofret körül sandított, hogy megnézze készítenek-e zöld árpát. A szakácsoktól megtudtam a töltött galamb kedvencei közé tartozik. A szakácsok azt is elmondták, hogy Nofret hosszan elmerengett.

Az udvaron dolgozók közül egy szolga, Merire megszólította Nofretet. Beszéltem Merirével , aki elmondta, hogy felvilágosítást kért az esti vendégekkel kapcsolatban. Beszélgettek a tamariszkusz és az akácia fákon élő madarakról. Nem tudták, hogy sólyom, karvaly, bagoly, esetleg a rocker holló vagy a fürj csivitelt.

Ekkor kapott észbe Nofret, hogy tulajdonképpen a virághordó legényekhez indult. Még futtában visszaszólt legalább megtudja milyen madár énekelt.

Eddig tudtam követni Nofretet jó Uram, jelentésemet fogadd jó szívvel.

Minmósze Bond

Minmószé jelentkezett uránál jelentéstételre, elmondta, hogy miket észlelt Nofrettel kapcsolatban.

Jaj uram!
Nofret nem a virágokat ellenőrizte, hanem a lakomát készítő szolgálókat figyelte és kérdezgette.
Először a tönkölybúzát őrlő szolgálóval folytatott beható eszmecserét a munkájáról és a vendégfogadási szokásokról. Utána elindult az udvar közepén álló két nagy fához.
Csakhogy olyan nagy zajt csaptak a szárnyasokat begyűjtő szolgák, hogy persze újra elvonták a figyelmét feladatáról. Uram ez a lány igencsak szétszórt. Szóval aztán a szárnyasokat levágó szolgákat figyelte és az udvarban nézelődött, hallgatta a szolgák fecsegését Paszer uram egészségéről és szokásairól, végül megkérdezte Nakhtot ki tudna-e tömni neki egy kacsát az asztaldíszhez, olyan előkelő díszítést szeretne akár a fáraó udvarában. Végül megegyeztek, hogy holnap a nyolcadik órában találkoznak ez ügyben.
Az a nagyhangú Meriré kitartóan kérdezgette a lányt, hogy kit vagy kiket várunk vendégségbe, de szerencsére nem kotyogott ki semmit, ha egyáltalán tudott is valamit, legalább tartotta a száját.
Később egy madárfüttyre lett figyelmes és azt kérdezte az egyik szolgálótól, hogy milyen madár ez,n ami ilyen hangot hallat, mert ezt hallotta előző nap reggel is.
Biztosan a fürjet hallottad, mondta neki a szolgáló.
Nagy sokára eszébe jutott a kötelessége és a virágok után nézett, fejezte be jelentését Minmószé.

Hatalmas Vezír!
Minmósze vagyok, és Nofret ügyében írok. Kitudakoltam, mit csinált ma.
Először elment a malomba, ahol az őrlőnővel beszélgetést kezdett a vendégekről, hatalmas vezírünkről, meg arról, hogy a pék Ramszesz városában a süteménybe is rak tönkölyt, pedig nem kéne.
Ezután elment az udvarra, szóba elegyedett egy tollfosztóval, és megkérte, hogy az egyik madarat “öltöztesse föl”, hogy belerakja az egyik virágcsokorba. A tollfosztó ezt a kívánságot nem tudta teljesíteni, de tudott egy embert, akinek sikerülhet. Ez az ember Nakht, a vadász. Vele is beszélt erről a dologról. Majd egy szolgálót megkért, hogy tömjön ki egy kacsát. Végül meghallotta azt, amiért odament: a madárfüttyöt. Elkezdte a madarat keresni, de nem találta.
Ez történt ma Nofrettel, hatalmas vezírem!

Minmósze beszámolója

Nofret, a szép hölgy jó darabig figyelte az udvarbéli sürgés-forgást. A mai előkészületek emlékeztették őt Per-Ramszeszre, a városra, ahonnét jött. Ott, a fáraó udvarában elmondása szerint szinte mindennaposak a nagy lakomák. Másfajta ételeket készítenek, mint itt, hosszan pácolt, fűszeres vadhúsokat. A vadat a testőrség tagjai ejtik el. Rendszeresen vadásznak, erősebbek, gyorsabbak lesznek ettől, hiszen mindig résen kell lenniük, amikor az állatot becserkészik.
Nofret nézte, ahogy az egyik leány a tönkölybúzát őrli lisztté. Alig telt meg egy tartály, a pék embere máris vitte, majd finom cipó készül belőle. A kint tüsténkedő szolgák sem tudják, ki érkezik a mai napon, de a nagy készülődés azt mutatja, hogy maga a vezír, vagy valamely más előkelő tiszteletére rendezik a ma esti vacsorát.
Nofret beszámolt arról is, hogy a szárnyasok hangos sivalkodásától a szolgák egymás szavát sem értették az udvaron. Birkákat szúrtak fel nyársra, most is ott forgatják a tűz fölött; hízott libákat, kacsákat, de még galambokat is hoztak a fontos személy tiszteletére. Egy szolga szakavatott kézzel végzett velük néhány perc alatt. Az állatok vérét is felfogták, hiszen abból is finom étek készül. Egy másik szolgáló nyomban vitte a szárnyasokat forrázni, majd lefosztották a tollukat, és a szakács utasítása szerint darabolták, vagy egészben hagyták a töltéshez. Nofret vágyakozva gondolt a finom, fűszeres zöldárpa töltelékkel töltött galambra.
Nofret szerint a szolgálók azt suttogják, hogy Paszer urunknak nagy gondja van az egészségével. Pariamahu, a fáraó orvosa májat javasolt neki. A szolgák rendkívül óvatosan emelték ki a megtisztított szárnyasokból a belsőségeket, különös tekintettel a májra, hiszen a régi szolgálók tudják, hogy Paszer urunk amúgy is nagyon szereti azt finoman megsütve. Azt mondják, mostanában mintha állandóan fáradt volna… Reggelente későn kel, hordszéken viteti magát még a legközelebbi helyre is, és már nem ellenőrzi személyesen a sírépítők munkáját sem.
A szép hölgy persze a virágdíszekről sem feledkezett meg! A tollfosztó legényektől megtudakolta, hogy szokták-e a vadakat is megnyúzni. Az a gondolata támadt ugyanis, hogy egy kitömött kacsát az egyik csokorba komponál majd. Nakht ugyan még soha nem csinált ilyesmit, de ígérete szerint megpróbálja kitömni az egyik madarat. A nappal 8. órájában találkoznak, és akkor kiderül, sikerül-e élőnek tűnő kacsával diszíteni a lakoma termében a főcsokrot. Nofret még a fáraó udvarában látott ilyet, de maga ilyesmit még soha nem csinált. Azt tervezi, még fészket is készít a csokorhoz, megfelelő növényi rostokból, mint a madarak.
Nofret valami füttyszóról is beszélt, tegnap reggel hallott egy madarat gyönyörű hangon dalolni. Az egyik szolgáló szerint fürjek voltak, amik az akáciáknál pitypalattyolnak. A szép hölgy hosszan kémlelte a fákat, hogy meglelje a madarak fészkét.
Nem hiába maradt hát hosszasan a gazdasági udvarban, a mai lakomára valami igazán különleges virágdísszel készül Nofret.

Kedves Uram!

Parancsodnak megfelelően követtem szolgálónődet a gazdasági udvarba.
Először egy őrlőnővel beszélgetett Nofret a tönkölybúza felhasználásáról, aki várja már, hogy a lakoma maradékából fehér kenyérhez jusson. Nofret egy szépen daloló madár fészkéről érdeklődött.
Szárnyasok gágogását hallva a szolgálónő a libák és kacsák vágásának helyszínére sietett. Ott megállapodott egy férfival, hogy egy sült kacsát úgy elkészít, mintha élő lenne.
Uram, aggódnak Önért az emberek, hogy hordszéken viteti magát. Készül a finom sült máj orvosi javallatra. Meriré elkezdte faggatni Nofretet, hogy kik lesznek a vendégek a lakomán. Bár a férfi körüludvarolta szolgálónődet, de ö csak egy bizonyos madárfüttyről beszélt. Meriré azt mondta, hogy a fürjek csapják a lármát. Nofret hamar lerázta a tolakodó férfit, és sietett a virágokért.
Csak ennyi történt Nofrettel a nagy vendégváró forgatagban.

Tisztelettel: Mimósze

A nevem Minmószé, akit uram és parancsolóm bízott meg, hogy mint legfőbb bizalmasa, óvatosan tudakoljam meg, hogy szolgálónője, Nofret, mivel tölti idejét az udvaron.
Mikor az udvaron rendezgettem a virágokat, láttam, hogy Nofret az egyik őrlőnővel beszélget. Közelebb húzódtam hát és hallgatóztam. Arról csevegtek, hogy mennyire siettetik őket ma reggel, majd az őrlőkő tisztításának témájáról gyorsan áttértek a különféle finom falatok megbeszélésére. A következő pillanatban Nofret ragyogó arccal kérdezte az őrlőnőt a tegnap hallott titokzatos madárról. A szolgáló nem volt biztos a dolgában, ezért csak bizonytalanul az udvaron álló két fa felé mutatott.
Nofret elindult a két fa felé, de nagy zaj vonta magára a figyelmét. Óvatosan követtem őt át az udvaron. Ládákba zárva megérkeztek a vendég asztalára szánt madarak, hogy levágják, megkopasszák őket, majd végül a szakács keze közé kerüljenek. Nofret itt is megállt beszélgetni. Megkérdezte a madarakkal foglalkozókat, hogy ők nyúzzák-e a vadakat is. Megkérte az egyik szolgát, hogy a nappal 8. órájára készítsen neki egy megtisztított, de tollaival újra feldíszített vadkacsát, hogy virágos kompozíciót készíthessen belőle, ahogy a fáraó házában látta. Közben szóba kerültek urunk új szokásai, valamin a titokzatos új vendég, de róla Nofret sem tudott semmit. Nofret említette, hogy nem tudja, milyen madár hangját hallotta előző nap. Ekkor újra rákezdték dalukat a madarak, mire Merit közölte, hogy ez bizony fürj, és az udvar fáinál lakik. Nofret azonnal kutatni kezdte a tamariszkusz fa ágait, de azon nem voltak fészkek, az akácia magas ágai között azonban voltak. Erre Nofret ragyogó arccal a virághordó fiúhoz szaladt. Mikor láttam, hogy újra teendőit végzi, elindultam, hogy elkészítsem beszámolómat jó uram kívánságára.

Paszer uram, amikor megfigyeltem Nofretet arra lettem figyelmes, hogy hosszasan beszélt az egyik őrlőnővel. Azon tanakodtak, vajon kik jönnek az esti vendégségbe. Nofret azt viszont megtudta,hogy külön őrlik a tönkölyt, az árpát és a zút búza lisztjét. Ám arra is fény derült, hogy a pékek mégis néha összekeverik a 3 féle lisztet. Hallotta ,hogy a szolgák nem részesülhetnek a finom étkekből, csak hajnalban, amikor már minden úr alszik, akkor falatozhatnak a maradékokból.
Nofret egy madárról érdeklődött az őrlőnőnél, ami reggel olyan szépen dalolt. Az őrlőnő azt mondta, hogy nézze meg az udvar közepén álló két fát.
Nofret elindult, de észrevette a szárnyasokat vágó férfiakat. A lány látta hogyan fogják fel a kacsa vérét és hogyan tollazzák le. Többfajta tollazási módot látott. Megkérte Nakhtot, hogy tömjön ki neki egy libát a díszítéshez a nyolcadik órára. Megtudta, hogy urad nagyon szereti a májat és a zsírját a finom friss kenyéren. Még hallotta, hogy az úrnak, mióta visszajött, nagyon furcsa szokásai vannak. Ott is azon gondolkodtak, hogy este kik lesznek a vendégek.
Nofret látta, hogyan sütik a birkát. Megkérdezték tőle, hogy kik lesznek a vendégek, de választ nem tudott rá adni.
A lány tovább állt. Az udvaron egy fészket látott az egyik fán. Valamin nagyon gondolkodott. Ekkor Merire azt mondta neki, hogy fürjek énekelnek. Aztán Nofret rohant vissza a virágot hozó legényekhez, és folytatta a dolgát.

Uram!

Kérésednek eleget téve utánajártam, miért maradt el ily soká Nofret a gazdasági udvarban, kivel beszélt és miről. Biztosíthatlak, hogy az este érkező vendégek kosztolását lelkiismeretesen ellenőrizte.
Először a cipósütést figyelte, hogyan őrlik a tönkölyt. Pár percig diskurált is az egyik őrlőnővel, elmesélte, hogy Ramszesz városában, ahonnan ő jött, a pék még a tigrismogyoróba is tesz egy kis tönkölyt.
Aztán felfigyelt egy madár hangjára, mely olyan szépen énekelt. Kérdezte is, milyen madár ez és hol a fészke. Az őrlőnő azt tanácsolta, hogy nézze meg az udvar közepén álló két fát, az akácot és a tamariszkuszt, valamelyiken lehet.
El is indult, de nagy ricsajra, szárnyas csapkodásra, gágogásra és erélyes férfihangra lett figyelmes. Hosszasan figyelte, ahogy a datolyapálma ágaiból készült ládákban hozták a vendégeknek szánt libát, kacsát, galambot; nézte, hogyan vágják le a szárnyasokat, tollazzák, szedik ki a belsőségeket, hogyan emelik ki óvatosan a máját, zúzáját. Megszólította Nakhtot, az egyik tollfosztót, hogy tudna-e neki vadkacsát tömni, mert csokorba szeretné azt tűzni. Meg is beszélték, hogy a 8. órára várja őt a kacsával.
Ellenőrizte, hogy a méhész mézet hozott, a vízhordó vizet, a többiek zöldséget, rendezték a papiruszvirágot és a többi növényt, tüzelőt hoztak a kemencéhez. Megfigyelte, hogy készítik elő a birkát, hogy verik le a cölöpöket, hogy majd később átszúrva rajta tűz fölött megsüssék. Elloholt a virágkötő legényhez, hogy megbeszélje vele a csokrot.
Továbbsétált és Meriré szólította meg, a felől kíváncsiskodva, hogy kit várnak estére. De akkor megint hallotta a madárfüttyöt és figyelni kezdte az udvar közepén álló két fát. Meriré szerint fürjek vannak az akácnál, több fészekben is.
Bízom benne, hogy pontosan beszámoltam a gazdasági udvarban folyó készülődésről, és Nofret szolgálód szervezkedéséről.

Bizalmasod, Minmósze

Minmószé korán kelt, hogy teljesítse ura kérését, mely szerint ki kell derítenie, merre járt Nofret tegnap. Először a konyhába ment, hogy az ott dolgozó szolgáktól próbáljon megtudni valamit.
– Jó reggelt! – köszönt egy szolgálólánynak, aki éppen tönkölyt őrölt a nagyúr reggeli fehérkenyeréhez. – Nem látott erre tegnap egy szolgálólányt? – kérdezte. – Kék búzavirág volt tűzve a füle mögé.
– Láttam, beszéltem is vele – felelte a lány. – Arról kérdezett engem, hogy az árpát is én őrlöm-e, meg hogy nem tudom-e, hol van annak a madárnak a fészke, amelyiknek az énekét reggel hallotta.
– És azután? – faggatta Minmósze.
– Nem sokat beszéltünk, mert nekem is dolgom volt, meg hát neki is.
– Azt esetleg nem tudná megmondani, innen hová ment?
– De igen, az udvarra, hogy megnézze nem az ott kint álló fák egyikén van-e annak a madárnak a fészke, amit keresett.
– Köszönöm hölgyem – mondta Minmósze és hátat fordított a szolgálónak.
Elindult az udvarra, ahol előző nap a libákat készítették elő a sütéshez. Most azonban csaknem üres volt a gazdasági udvar, alig egy-két ember lézengett ott. Meglátott egy férfit és odament hozzá.
– Nem látott erre tegnap egy szolgálólányt? – kérdezte. – Kék búzavirág volt tűzve a hajába.
A férfi elgondolkozott, majd mintha eszébe jutott volna valami.
– De igen, találkoztam vele – felelte. – Azt kérte tőlem, hogy tömjek ki neki egy halott kacsát. Nem értettem, minek kell, de hát én nem azért vagyok itt, hogy túl sokat kérdezősködjek, hát kis gondolkodás után beleegyeztem.
– Semmi más nem történt? – kérdezte Minmósze.
– Semmi egyéb uram, csak ennyit kért tőlem, aztán el is ment. Én pedig folytattam a dolgomat.
– Köszönöm – mondta Minmósze, azzal visszaindult a házba, hogy beszámoljon urának.
Ekkor egy másik hang szólalt meg mögüle.
– Uram!
Minmószé megfordult.
– Igen? – kérdezte.
– Akaratlanul is kihallgattam a beszélgetésüket, és ami azt illeti, én is beszéltem a lánnyal.
– És mit mondott neked?
– Arról kérdeztem, kik jönnek a nagyúrhoz látogatóba, de nem tudott választ adni. Azután pedig elment valami madarat kergetni.
– Köszönöm – mondta Minmósze, és visszament a házba, hogy értesítését megírja urának.

Uram, parancsodnak megfelelően utána jártam, hogy Nofret szolgálód miért időzött olyan sokáig a gazdasági udvarban, amikor a lakomát kellett előkészítenie.
Uram, be kell vallanom, nem kis fáradtságomba került mindent alaposan kideríteni, mert bizony Nofret feladatáról megfeledkezve csak csellengett és beszélgetett az udvaron dolgozókkal.
Először azzal az őrlőnővel, aki a tönkölybúzát őrli. Az panaszkodott Nofretnek, hogy vendégség idején mennyivel több a dolga, mert sokkal több lisztet használnak fel. Elmondta azt is Nofretnek, hogy a másik őrlőkövön az árpát őrlik, így a két liszt nem keveredik.
Aztán furcsát kérdezett tőle Nofret, hogy evett-e már tigrismogyorós süteményt. Ilyen különleges süteményt persze még sohasem kóstolt az őrlőnő. Utána még furcsább módon holmi éneklő madarakról faggatta. Az őrlőnő az udvaron álló két fára hívta fel Nofer figyelmét, ahol madár fészkelhet.
Az őrlőnő után a madarakat kopasztó és felbontó férfiakkal állt szóba. Nakhtot kérte meg arra, hogy nyúzzon meg neki egy vadkacsát, majd tömje ki, hogy majd díszként belekomponálja a csokorba. Be kell vallanom, Uram, hogy közben az udvaron dolgozó népség a te egészségedről fecsegett, a fáraó orvosának tanácsáról, a fáradékonyságodról. Ostoba pletykálkodók, de csak az érted való őszinte aggodalom vezette őket.
Meriré kezdte faggatni Nofretet arról, hogy ki az esti vendég. De az nem tudta, sőt úgy tűnt, hogy valami egészen más érdekli, nem az, ami az udvaron zajlik, mert már megint valami madárhangról kezdett el kérdezősködni. Nem tudom, miért érdekli ilyen csekélység, amikor a vendégség előkészületeivel kellett volna foglalkoznia. De az épp felhangzó madárfütty az udvar közepén álló két fához vonzotta. Az akáciát és a tamariszkuszfát nézegette elmerülten. A kotnyeles Meriré persze még ide is követte és holmi fürjekről fecsegett. Nofret végre ráeszmélt a feladatára, mert „Gyorsan vissza a virágot hozó legényekhez!” kiáltással a dolgára tért.
Uram, ennyit tudtam kideríteni Nofret késedelméről. Bevallom, nem tudom, mi ütött belé, hogy így elbeszélgette az időt, hiszen máskor oly ügyes, határozott a munkában. Talán őt is csak az esti vendégség zavarta össze.

Hű szolgád, Mimnósze

Nagy volt a sürgés- forgás az udvarban uram. Mindenki végezte a dolgát a legnagyobb figyelemmel. Suttogva találgatták, hogy ki lehet az a nagyhatalmú úr, akit ilyen pompásan látnak ma este vendégül.
Először is egy szemrevaló tönkölybúzát őrlő nőt szólítottam meg. Megdicsértem, hogy milyen ügyes. Ennek nagyon örült, így könnyen megeredt a nyelve. Miközben beszélgettünk, égett a keze alatt a munka. Szemmel tartotta az udvar minden zegzugát, nehogy lemaradjon valami fontos eseményről. Elmesélte, hogy ma reggel megszólította egy fiatal lány, aki Ramszesz városából érkezett. Minden érdekelte, a gabonákról beszélgettek, az itteni ételekről. Mesélt arról is neki az idegen lány, hogy a fáraó udvarában micsoda finom tigrismogyorós süteményt készítenek. Aztán valami madárfüttyöt emlegetett, de mondta neki, hogy nem ér ő rá holmi madarakat figyelni, és az udvar közepén álló fához küldte, hátha ott fészkelnek azok a bizonyos madarak.
Illendően elköszöntem, így én is tovább indultam. Papirusznád ketrecekben libákat, kacsákat, galambokat láttam. Mellettük forrt a víz, a hangos gágogástól, hápogástól alig hallották egymást az emberek. Ott észrevettem egy derék embert, aki a leforrázott kacsákról tépkedte a tollakat. A cifrábbakat gondosan félrerakta – gondolom, valami becses személy számára-, mert minden ilyen darabnál kedvesen mosolygott.
Köszöntöttem.
– Kire gondolsz Nakht? – mint megtudtam, így hívják.
– Hozzám beszél, uram?- kérdezte.
Reggel járt itt egy gyönyörű lány, még az illatát most is érzem. Ő kérte ezeket a szép tollakat. Az esti vacsorához rendezi a virágcsokrokat, és az egyikbe belerak egy sült kacsát is, a tollaiba visszaöltöztetve. Azt mondta, hogy a fáraó udvarában látta, és szeretné ő is kipróbálni.
Azt is beszélték itt uram – tudom ez nem volt feladatom, de megtudtam-, hogy a vendéglátó úrnak nagyon megváltoztak a szokásai. Felkereste még Pariamahut, a fáraó orvosát is, gyakran hívatja magához írnokát, még a saját sírhelyének az építését sem ő felügyeli. Megváltoztatta az étrendjét, nappal is csak fáklyák fényében érzi jól magát. Ezeket Merirétől tudom, aki azt is elmondta, hogy ő is beszélt reggel a szépséges Nofrettel. Érdeklődött tőle, hogy meg tudná-e mondani nekik, kit is várnak ma estére. Először hiába szólította lányt, mert az úgy állt ott, mint akit elvarázsoltak. Másodszorra azt felelte, hogy honnan is tudhatná, hiszen még azt sem tudja, hogy miféle madár hangját hallotta ma reggel. És már sietett is a virágokat hozó kertészek felé.
Ott nagyon belemerült a virágok válogatásába, és csak akkor döbbent meg, hogy milyen sok időt töltött az udvaron, mikor már a nap finom bőrét melengette.

Minmósze , méltatlan szolgád , parancsodra elkészítettem beszámolómat arról, hogy merre járt Nofret, a szépséges kedves szolgálód ma reggel.
Nofretet a reggel az udvaron találta. Először az őrlőnők között beszélgetett, ahol a különféle lisztek őrléséréről, a vendégeknek készülő finom ételekről beszélgettek. Nofret érdeklődött egy számára ismeretlen hangú madár után, de az őrlőnő, nem tudott választ adni neki. Kedves szolgálód figyelme ekkor az udvarra érkező, nagyhangú madársereg felé fordult. A lakomára szánt vadkacsák, libák pálmaketreceikből levágásra, tollfosztásra kerültek, hogy egy ferde polcon várják meg a szakácsot.
Nofret a vadak nyúzói után érdeklődött. Ezután, jó uram, egy tollaival feldíszített vadkacsát kért a nappal 8. órájára egyiküktől. Ahogy elmondta, virágokkal akarja díszíteni, a fáraó asztalához hasonlóan. Közben újra megszólalt a furcsa madár az udvaron. Egy Meriré nevű szolgálóval beszélgetett uram egészségéről, új szokásairól, végül kérdezősködött Nofretnél a vendégekről, de ő csak a fejét rázta.
Meriré elárulta, hogy fürjet hall. Nofret ekkor az udvar fáit vizsgálta meg. A tamariszkuszon nem talált madarat, a magas akácián azonban látszottak fészkek. Ekkor kedves szolgálód elszaladt a virághordó szolgákhoz, ismét feladatai után látva.
Nofret, a Szépség , uram kedvére és örömére, házad és asztalod díszítésén dolgozott egész reggel, jó uram.

Minmósze, Nofret urának bizalmasa tapintatosan megtudakolja, Nofret mivel töltötte az idejét az udvaron
(beszámoló)

Uram, a fáraó vezíre, megbíztál, nézzek utána Nofret nevű szolgálód reggeli, indokolatlanul hosszú sertepertélésének. A gazdasági udvarban csak a virágszállítmányt kellett volna ellenőriznie, de Hathort, az ég úrnőjét hívom tanúmnak, hogy feladatát balga lány módjára végezte.
Miután megbíztál, Uram, a fáraó vezíre, siettem nyomait felkutatni, merre járt, kikkel beszélt ez a Nofret „kisasszony” (mint hallotam, így szólíttatja magát a hitvány fehérnép). Az őrlőnőtől megtudtam, hogy már korán reggel, a 6. órában ott csámborgott, hajában búzavirággal, az őrlőkő közelében. Elmesélte ez az asszony, hogy látta a szemén, talán Hnumra, a Nílus-forrás istenére gondol, hogy vágyik látni a folyót, vágyik távoli otthonába, a fáraó városába.
A pék emberét is faggattam, ő már a datolyapálmából font ládák körül látta őgyelegni, szerinte a libák, kacsák, galambok láttán a kedvenc ételére, a töltött galambra gondolt. Futtában ő nem észlelt egyebet, de a baromfit szállítókat meg Szatát, a vérengző baromfiöldöklőt kifaggatva kiderítettem, hogy Nofret léhaságában még valami ételreceptet is kifecsegett: zöld árpával kell a galambot megtölteni és csicseriborsóból szószt tálalni hozzá. Hóruszra! A borsófejtőket sem volt nehéz szóra bírnom, ők szorgalmasan dolgoztak alacsony ülőkéjükön görnyedve, s ez alatt Nofret szórakoztatta őket. Arról áradozott, hogy a fáraó udvarában igen szép asztali díszeket látott. Kifecsegte, hogy egy kitömött vadkacsával ékesítené a legpompásabb csokrot, s a nemes úr, a házigazda tán adna neki egy élő kacsát. Az egyik szolga, Nakht, az „erős” megsúgta nekem, hogy a 8. órára találkozót beszéltek meg a „kisasszonnyal”.
Felderítettem azt is, nemes úr, hogy Nofret bűnösen sóvárgott a fáraó udvarában készített finom pácolt vadhúsok után. Ezt is a szolgák hallották tőle. A hálátlan! Nem tetszik neki a frissen nyársalt, sült birkahús, amit itt kap!
Tovább kutatva találtam tanúkat arra is, hogy Nofret még másfél óra múltán is az udvarban őgyelgett. A legfőbb gondja az volt, hogy milyen madár dalát hallotta ébredésekor. Kereste-kutatta a madárfészket két fa körül keringve, az akácia és a tamariszkusz körül. És VOLT IDEJE a nagy talányt megfejteni: a pitypalattyozás a fürj éneke!
Találkoztam még fáradságos nyomozásom során Merirével, a nagyhangúval, aki bevallotta, hogy ki akarta szedni Nofretből, kik lesznek Uram vendégei. És ettől tért magához, ekkor kapott észbe, ekkor kapott a fejéhez a hebehurgya: 2 órányi késéssel a „virágcsokor után” sietett. Az idő ura, THOT a megmondhatója, én is mennyit fáradoztam, míg mindezt felgöngyölítettem és papiruszra róttam!

Én, Minmósze, Passzer úr bizalmasa, felséges uram parancsára a nappal 7. órájában uram belső szolgálólánya, Nofret után eredtem a gazdasági udvarba, mivel uram szerint igen sokáig elmaradt.
Könnyen rátaláltam Nofretre, hiszen már messziről látszott a friss kék búzavirág szépen fésült hajában, s mint mindig, most is finom illatfelhő kísérte könnyed lépteit. Nagyon kedves szívemnek e gyönyörű teremtés, s mivel igen jó viszonyban vagyunk, nem féltem megkérdeni, miért késlekedik visszatérni uramhoz. Nofret elmesélte, hogy a gazdasági udvarba igyekezvén eszébe jutott, hogy hajnalban gyönyörűen, szívet melengetően dalolt egy madár, s azt szerette volna megkeresni. Miközben a kertben lévő akácia és tamariszkuszfa felé ment, nagy nyüzsgésre és sivalkodásra lett figyelmes: az esti lakomára szánt libákat, kacsákat, galambokat hozták levágásra, azok okozták a nagy zsivajt. Ekkor eszébe jutott, hogy a vacsora egyik csokrába belekomponálna egy kitömött vadkacsát, s a kacsa kitömésére megkérte Nakht-ot. Mire mindenben megállapodtak, az udvar fele odacsődült, s mindenki kérdezgette, milyen vendégeket fogad az úr este. Nofret erre nem tudta a választ, és nem is akart az emberekkel beszélgetni, hiszen a madarat szerette volna megtalálni. Gondolkozott, mi lehet: sólyom, karvaly, bagoly, holló, netán kakukk? Míg ezen gondolkodott, a madár újra dalolni kezdett, s Meriré felvilágosította, hogy a fürjeket hallja pitypalattyolni az akáciánál.
Ekkor értem oda hozzá, s faggattam ki késlekedése okáról.

Uram! Ebben a szövegben olvashatod azt a beszámolót, melyet tőlem Minmószétól kértél, szolgálónőd gazdasági udvarban való hosszabb tartózkodása miatt.
Egyik reggel követve őt vissza a gazdasági udvarig ahol feladata elvégzése után, ami a palotába érkező virág áruk ellenőrzése, egy kis fiúval beszélt, majd a nagykapun ahol az árut hozzák neked, elment a városba azzal a kis gyerekkel és egy kis csomaggal. Pár nap elteltével újra követtem a lányt, aki ugyanúgy, beszélt a gyermekkel és távozott is vele. Egész sokáig tudtam követni őket de, mivel a piacon mentek keresztül elvesztettem őket a szemem elöl. Másnap már nem veszítettem őket el a látótávolságomból, a város szegény negyedében egy kis házba mentekben együtt. Egy félóra sem telt el, amikor szolgálónőd kilépett a házból és gyors léptekkel sietett vissza a palotába. Egy hét múlva elmentem a szegénynegyedbe, és annak a háznak a közelébe amit a minap láttam. Ott a járókelőktől megkérdeztem:
– Tudják-e, ki lakik abban a házban?
Ők ezt válaszolták:
– Egy nagyon szegény, és beteg asszony a fiával lakik itt, a lánya pedig Nofret nagyúr házában szolgálónő. A család feje régen meghalt. Azért ilyen szegények, mert a család amikor éhezett kölcsön kért valakitől, később azonban nem tudták megadni a tartozást, így most szegény Annósz (a lány) törleszti az adósságot, és hoz ételt minden egyes nap anyjának és fivérének.
Miután megtudtam, hogy mi is az igazság beszéltem Annósszal és a szegény lány bevallott mindent nagy sírás közepette, elmondta, hogy az ételt nem az uraságtól lopta hanem mivel a konyhára is bejárhat kap ott enni, csak azt a részét vitte el amit nem tudott megenni.
Ez hát az a titok, melyet szeretett volna Nofret hatalmas és jóságos nagyúr megtudni. A leány sorsáról pedig uram döntsön ön, én úgy gondolom, hogy nem érdemelné meg a büntetést, mert ellenőriztem, hogy mit hoztak neked a nagy raktárba és onnan nem tűnt el semmi. Köszöni szolgád Minmósze hogy rábíztad ezt a feladatot.