A keskeny, négyszögletes, hátul lekerekített talapzaton fekvő állat lábait előre nyújtja, a hátsókat a szokásos módon maga alatt tartja. Gondosan mintázott, kicsiny és hosszúkás fején mélyedésben ülő dudor szemekkel egyenesen előre tekint. A fülek rovátkolással tagoltak, igen alacsony szögben emelkednek fel, és lényegében a testtel azonos hosszúak. Csak a nyúl farka lóg túl rajtuk. A test felülete sima, a combok finoman domborodnak ki. A nyúl amulettek többséghez képest tömzsi, erőteljesebb testalkatú állat.
Két mintából préselték, a fül és törzs között az összekötő felületet meghagyták, és itt alakították ki közvetlenül a nyak mögötti részen a függesztésre szolgáló lyukat.
A nyúl amulettek a ritkább amulettek közé tartoznak. Történetük a 6. dinasztiával kezdődik, első ikonográfiai korszakuk a 18. dinasztia idején ér véget. Virágkorukat azonban a késői korban élik. Alig van olyan gyűjtemény, amelyikben ne lehetne találni ilyen nyúl amulettet. Zömük lelőhelye azonban ismeretlen. Ekkoriban két alapformában, és számos stílusvariánsban készültek. A ritkább, rövid füles darabok hátán rendszerint függesztőfület helyeztek el, és testarányaik a macskáéhoz közelítenek. Az esetek zömében azonban a fül szinte ráfekszik a hátra, és gyakran annak feléig ér, de akár a test teljes hosszát is elérheti. A fül alatti részt, mint köztes területet kitöltötték, majd ezt átfúrva tették a szobrocskát függeszthetővé. Az állat törzse rendszerint a felület hullámzásával tagolt, de az íves, egymással párhuzamosan futó függőleges bevágások is megszokottak. A fej formája és kidolgozása nagyon eltérő lehet, szinte minden példányon más. Néha csak a szem kereksége emelkedik ki belőle, máskor a szájat és orrot is jelölték, sőt a pofa alakjának finom domborulatát is érzékeltetik.

Az állatot a vallási életben mindössze egy istenséggel hozták kapcsolatba, a 15. felső-egyiptomi nomosz székhelyének az úrnőjével, Unut/Ununut istennővel. Unut, mint ureusz istennő, és Thot társa a napbárkán is jelen lehetett. Nyúl formája azonban csak a késői korban került előtérbe. A nyúl vallási szerepének egy másik irányvonala a túlvilági lényekhez kapcsolódik. Az üregi nyulak földalatti odúkban lakó, éjszaka aktív állatok, melyek ráadásul a sivatagos területeket népesítették be. Ez szaporaságukat, éberségüket és gyorsaságukat is figyelembe véve, joggal kelthette különleges képességek látszatát, melyeknek birtokában a halottak ill. az őket védő túlvilági lények is hatékonyabban fejthették ki a védelmet. Egy Koporsószövegben (CT V.57-58 / Sp.388) például azért ölt a halott nyúl alakot magára, hogy szívét biztonságban tudhassa, ne használhassa fel azt senki. A tendencia egyenes folytatásaként a 21. dinasztia papiruszain és koporsóin többször is látni nyúlfejű démonokat.