A Théba szomszédságában, északra fekvő Médamud, óegyiptomi Madu (MAdw), Montu templomáról híres, mely Fernand Bisson de la Roquenak a  Louvre megbízásából végzett ásatása (1925-1932) nyomán vált ismertté. A leletek egy része így a Louvre és a Lyoni Szépművészeti Múzeumba került.
Montu kultusza itt az Óbirodalom vége / Első Átmeneti Kortól folyamatosan kimutatható. A harci isten feleségeként Rait-tauit „a két ország női Ré-jét” tisztelték, fiát pedig Hór-paRa-pakhered „Hórusz-Ré a gyermeknek” nevezték. A templomban az Újbirodalom korától Amon, mint szél- és termékenységisten tisztelete is helyet kapott.
A korai templom az „ősdombok” alatt húzódó kettős barlangtemplom volt, melynek körzetébe északról lehetett bejutni. Ezt építette át III. Szeszosztrisz egy kb. 60×100 m-es szárított tégla templommá mészkőből készített kapukkal és oszlopokkal, ahol jubileumi ünnepét is megörökítette. A Második Átmeneti Korban különösen II. Szobekhotep fáraó fejlesztette tovább, majd a 18. dinasztia alatt III. Thotmesz kőbe átépítette, és mellé egy bárka-szentélyt emelt. A Ptolemaiosz korban ezeknek a helyére épült a jelenleg is álló templom, melytől szfinxsor vezetett a kikötőhöz. Hasonló allé kötötte egykor össze a karnaki templom-együttessel is. A templom pronaosza VIII. Ptolemaiosz (Kr.e. 180–116) fáraó korából származik. Később Antoninus Pius (86–161) császár egy dupla oszlopsoros udvarral bővítette. A körzetet körülvevő körítőfalhoz Tiberius (Kr.e. 14-Kr.u. 34) császár idején díszes kaput illesztettek.