A koptoszi Min templom restaurálásáról tájékoztat a Petrie Museum egy Második Átmeneti Korból származó sztéléje (UC 14327), melyet egy Rahotep nevű thébai király állított. Bár töredékesen, de teljes titulatúrája olvasható rajta. E szerint ő Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Szekhemre-Uahkhau /„hatalmas Ré, tartósak az ő megjelenései”, akit szülei Rahotep / „Ré elégedettnek” neveztek el, Hórusz nevén Ankhuakh / „tartós életű”, arany Hórusz nevén Uadzs +??? / „aki fiatal / gyarapodik+???”, míg Két-Úrnő nevén Uszerrenput /„aki uralja az éveket”.

Kiderül a sztéléből, hogy „egyesítette” az ország két felét, mely az ősök korának megfelelő állapotba került, és emlékeket állított az istenek számára. A British Museum egy mészkő sztéléje (BM EA 833) Ozirisz előtt áldozva mutatja be, míg egy Lavalban őrzött sztélé (Musée du vieux château 4560) szintén restaurálási tevékenységéről ad hírt. Egy íjon (Puskin Múzeum, I.1a 1804) is megtalálható a neve, melyet egy Imeni nevű királyfi („Ré fia”) fogadalmi ajándékként adott „Min istennek, valamennyi ünnepén”.

Rahotep fáraó uralkodásának idejét a kutatók többsége a 17. dinasztia korára teszi, és Kim Ryhold feltételezi, hogy Thébában egy, a 16. dinasztia végén bekövetkezett hükszosz támadást vert vissza, helyreállítva ezzel a korábbi állapotokat, és restaurálta a hükszosz pusztítás után a koptoszi Min és Abüdoszi Ozirisz templomot. Minthogy a fenti Imeni egyúttal I. Szobekemszaf fáraó veje is, feltételezhető, hogy Rahotep ő előtte uralkodott. A karnaki templom királylistáján, az 54. helyen áll, míg a torinói papiruszon az 1.11 helyén rekonstruálják – ezt nem minden kutató tartja elfogadhatónak – és 3 éves uralkodást adnak meg.

Sírja ismeretlen.

Rahotep neve Khonszuemhab történetének a töredékében is felbukkan, egy Mentuhotep (VII?) nevű fáraóval együtt – ennek történeti értéke azonban kérdéses.