A denevérek elhagyott helyeken, sírokban nagy tömegben telepednek meg, és fény hatására rajokban kelnek szárnyra. Jelenleg egy gyümölcsevő és legalább hat rovarevő családba sorolható faj él Egyiptomban.

A denevérnek mindössze két fáraókori képe ismert: egy osztrakon a Kairói Múzeumban és egy falfestmény Beni Haszánban, Baqet sírjában. Itt két néven is megnevezik: szakhemu és dagit (sAxm.w és dAgy.t) – két különböző formájára utalva. Az elsőt a gyümölcsevő Rousettus aegyptiacus faj neveként tartják számon, a másik a számos, Egyiptomban előforduló rovarevő denevérek valamelyikére vonatkozik, vagy összefoglaló nevük. Az osztrakon ábrázolása annyira hiányos, hogy közelebbi meghatározása nem lehetséges, a freskón látható példányt viszont Dawson az Emballonuridae családjába tartozó gyümölcsevő fajtának tartotta.

A denevér szöveges emlékekben szinte ismeretlen, de vérét orvosságként hasznosították. A Ram III.A.15 és az Eb424 és Eb426 szemészeti receptekben említik dAgj.t / dgy.t rovarevő(?) formáját, szempillabenövéskor kihúzott pilla helyének kezelésére. Igen hatékonynak tarthatták, mert csak egy-egy orvosi alapanyaggal együtt alkalmazták, és később kopt orvosi receptben is szerepelt. A szemészeti felhasználás oka valószínűleg az állat sötétben való kiváló tájékozódási képessége lehetett. A római korból a london-leideni démotikus varázspapiruszon (XXV.32) szintén a vérét alkalmazták, ott azonban a rontó mágia vakságot akart vele előidézni. Az Eb596 receptben kötszer alkotórészeként szerepel.