Tarajos sül

Az észak-afrikai tarajos sül (Hystrix cristata) jellemzően füves területeken élő rágcsáló. Farkával együtt legfeljebb egy méter hosszúra nő. A sülfélék (Hystricidae) családjába tartozik. Fekete-fehér gyűrűs tüskéi a fején tövises tarajt képeznek, majd a háta közepétől a farokig borítják. Tüskéit felmeresztve, hátrálva támad. Ha a horgos végű tüskék beleakadnak a másik állatba, leválnak testéről és ott elgennyedő sebet okoznak – még az oroszlánra is veszélyesek. Az állat üreges tüskevégződései csörgő hangot keltenek. Téli álmot nem alszik. Növényeket, rovarokat, gyíkot és békát fogyaszt. Fára ritkán mászik, viszont úszik. Gyűjti a csontokat.

Bár Egyiptomban mára már kihalt, maradványait megtalálták őskori településeken, ahol több kultúrában is ízletesnek tartott húsát feltehetően fogyasztották.

Ritkán ábrázolták, hiszen nap közben rendszerint a vackában tartózkodik. Alakja mégis megjelent két őskori késnyélen és feltűnik óbirodalmi vadászati jeleneteken. A sivatag faunájához tartozott. Szintén ebben a környezetben látni a Középbirodalom kori Dzsehutihotep sírjában (el-Bersheh), amint éppen egy dombra mászik fel.

Elképzelhető, hogy óegyiptomi neve a HntA / Hntj. A szó lehetséges másik jelentése “sün“, mellyel sokan össze is tévesztik. Ez lehet a magyarázata annak a lehetőségnek, hogy a fenti szó egyszerre jelenthette mindkét állatot. Az azonos megnevezésre példa a dongolai núbiai nyelv.