Óegyiptomi neve: szekha (sxa), szeh (sh) és szehat (shA.t), a dobverést pedig a tjebtjeb (TbTb) vagy a djer (Dr) igével fejezték ki. A nevek is jelzik, hogy ennek az ütőhangszernek több fajtáját különítettek el, a különbség azonban számunkra nem igazán fogható meg.
Beni Haszánból, a 12. dinasztiabeli 183. sírból ismerjük a legkorábbi dobot (Kairói Múzeum); átmérője eléri az egy métert. Az ilyen nagyméretű dobokat nyakba akasztott zsinórral tartották meg, katonai és magán célra egyaránt használták. Egy Berlini Múzeumban őrzött példány hengere agyagból készült, és formája alapján a mai darbukka-dob ősének tekinthető.