harci szekér

Az egyiptomiak az Elő-Ázsiából betelepedett hükszoszok közvetítésével ismerték meg a két ló vontatta könnyű harci szekeret. A költséges jármű az idők folyamán egyfajta státuszszimbólummá vált, melyet az Újbirodalom korában az előkelő réteg használt, a korabeli Kelet más népeihez hasonlóan. A kerekek átmérője 1 m körül volt, és kb. másfél méter távolságra helyezkedtek el egymástól. A szekér súlya max. 35 kg lehetett.

Ismert példányok

A legkorábbi ismert darabot ma Firenzében őrzik, és a 18. dinasztia korából származik. Készítéséhez hétféle fát használtak fel. Az időben a következő Teje királynő szüleié volt, és Tutanhamon sírjából is származik még hat harci szekér, amelyek az elhunyt fáraó túlvilági utazását segítették elő. Ezek közül kettőt ünnepi felvonulásokkor használtak.

Felhasználása

Az egyiptomi szárazföldi hadsereg fontos fegyverneme volt, a gyalogság mellett. A hadseregben a gyors rajtaütéses támadás, vagy a bekerítés és az ellenség sorainak megbontása lehetett a feladata. Az egyiptomi harci szekéren két katona: egy íjász és egy hajtó utazott. A kutatók a szekér gyorsaságát maximum 20-30 km/h sebességre becsülik. A csatákon és katonai gyakorlatokon kívül íjászversenyeken is a fogatot hajtva vettek részt az újbirodalmi előkelőségek, sőt maga a király is.

A szekér a vadászatban is változást hozott, mert ezzel már a gyorsabb vadakat is lehetett üldözni. A 18. dinasztia korában szívesen ábrázoltak is ilyen jeleneteket a sírokban – később jellemzően a királyok tűntek fel így vadászva (például III. Ramszesz Medinet Habu nagy pülonján).

Érdekesség

A kádesi csata volt talán az ókor legnagyobb olyan ütközete, amelyben nagy számban vettek részt  harci szekerek. A csatában kb. 5000 ilyen harci jármű volt jelen. Az egyiptomi kétfős szekérrel szemben a hettiták hárman (hajtó, íjász, lándzsás) álltak a szekerek kosaraiban.