A leggyakoribb nílusi halak közé tartozott a sügér (Perca niloticus, régebben Lates niloticus), görög nevén latész. A mélyvízi ragadozó hal a hétköznapi és vallási életben egyaránt szerepet kapott.

Mérete néhány centitől két méterig is terjedhet, kortól és életkörülményektől függően. Rendkívül agresszív ragadozó hal. Fő táplálékai a rákok, rovarok, halak, és még saját fajtáját is képes megenni. Ennek legfőbb oka, hogy ahol a nílusi sügér megjelenik, lassan eltűnik minden más hal. A kifejlett egyedek rendkívül agresszívan védik területüket. Ezért is nevezhették az egyiptomiak „harcosnak” (aHAw). Tekintve, hogy az oxigénben dús mély vizet kedveli, a folyó mélyén lakozik. A delta sós vizű tavaiban is megél. Ma legnagyobb mennyiségben a Viktória-tóban található, ottani neve pl. Luo vagy Mbuta. Nem ritka a 200 kg feletti példány. A kifogott sügéreket a magas zsírtartalom miatt füstölik, szemben más sügérekkel, melyeket a napon szárítanak.
Egyiptomi ábrázolásokon rendszerint a tilapiával együtt jelent meg, amint mindegyiket egy szigonnyal átszúrják. Talán a felső és alsó vízréteg élővilágát szimbolizálták, hiszen a valóságban lehetetlen volt őket egyszerre elejteni. A napbárkát is együtt kísérték.

A sügér tisztelete ősi időkbe vezet. Neit istennő szent állata volt. Egy késői mítoszvariáns szerint az istennő maga is felvette alakját az ősvízben. Fő kultuszközpontjaiban különösen nagy figyelmet fordítottak rá – Esznát görögül Lato(n)polisznak nevezték. Itt a római kori érmekre is ráverték alakját. Népszerűségét bizonyítja, hogy mumifikálták (Gurob, Eszna), sőt, számos latész formájú koporsót is készítettek a hal múmiája számára. Alakja megtalálható az amulettek között, de ábrázolása Deir el-Medinében a halott helyén, a mumifikálási jelenetben is előfordul. A kiszámíthatatlan éjszaka szimbólumának tartották, és lapis lazuli színnel festették ki.

 

 

 

© Győry Hedvig