Az egyiptomi emlékek között az Újbirodalom korából származó papiruszok számos addig ismeretlen műfajba tartozó irodalmi alkotást is megőriztek. Az epikai és bölcseleti művek mellett lírai alkotásokban is gazdagok, szerelmes versekből azonban alig 50 alkotás maradt fenn, és valamennyi a Ramesszida korból származik.

 

A Chester Beatty 1. számú tekercsen Hórusz és Széth küzdelmének Ramesszida változatát jegyezték le, és 3 szerelmes versciklust, a Harris500 néven emlegetett papiruszon szintén 3 ciklus található, melyek közé egy ún. “hárfás dal” ékelődött be, és a Torinói 1966. sz. tekercs, egy olyan szerelmes verset tartalmaz, melyben a kerti virágok szólalnak meg. Az osztrakonok között is található egy, mely két versciklust megőrzött (Kairó), a többi szövege azonban csak néhány soros részletre szorítkozik. Ez persze nem jelenti azt, hogy Egyiptomban korábban, vagy ezek után nem születtek szerelmes versek, de lejegyzésüket akkor nem tartották fontosnak, ill. el is veszhettek. Ezt tanusítja egy Harmadik Átmeneti Korban készített sztélé (Louvre C100), melyen Mutirdisz szépségét dícsérik szerelmes versekhez illő kifejezésekkel.

 

A szerelmi lírát akkoriban az „édes mondás” és a „szív nagy örömeinek a mondásai” kifejezésekkel nevezték meg. A szerelmes versciklusok élén legalábbis ezzel vezetik be őket. A sorokat itt is folyamatosan írták, de az egyes verssorokat gyakran a verssor végét jelző, a sor fölé helyezett piros ponttal jelölték. A szerelmes versek általában egyes szám első személyben készültek, férfiak és nők egyaránt megszólalnak bennük. Gyakori a párbeszédes forma. Ennek alapján az is felmerül, hogy egyes közösségi események kapcsán előadhatták. A Ramesszida korban is, feltételezhetően nem pusztán írásos alakban jutottak el a kedveshez.

 

Különösen érvényes ez a nappali vers típusánál, melyet gyaníthatóan a szerenád ősének tekinthetünk. Mivel ezeket a verseket nem egyszerűen „mondták“, hanem gyakran „énekelték” is, egyszerre irodalmi, és zenei műfaj, jóllehet dallamvilága ismeretlen maradt számunkra. Feltehetően hangszeres kíséret is kapcsolódott hozzá, mint a görög költészetben, melyben maga a líra név jelentése is a „líra játékához tartozó” (ti. költemény).

 

A versekben érdekes jelenség, hogy a szerelmesek egymást fívérnek és nővérnek szólítják, és gyakran felváltva mondják el érzelmeiket. A találkozások kedvelt színhelye a kert, benne a kis csatorna partja, ahol az északi szél kellemes hűvöset hoz. A legtöbb verset műfordítás formájában magyarul is lehet olvasni Molnár imre tolmácsolásában, ill. a Fáraók földjén c. műsorban meghallgathatók magyarázatokkal együtt ld. Fáraók földjén / Szinuhe irodalmi magazin adásai 2012. februártól decemberig)