A szív hieroglif jele, az „jb” egy edényhez hasonlít, melynek két oldalán, a váll alatt kis kidudorodás formájában fület mintáztak meg. Néha egy lefelé néző félkör íve látszik benne, alatta pedig egy korong figyelhető meg. Maga a szív alakja arról tanúskodik, hogy az egyiptomiak körében, legalábbis az írás kialakulásának a korában, az állati szív alakja volt közismert, mivel az emberi szív formája eltér ábrázolásatól.

 

A szívnek volt egy másik neve is, a hati (HAtj), „ami elől van“. Szív alapjelentése mellett, számos más értelemben is előfordul, ami egyúttal az egyiptomiak szívre vonatkozó, gyakran a mai asszociációktól eltérő, nézeteit is kifejezésre juttatja. Így leírhatták vele az „értelem, gondolat” szót – hiszen benne lakott Szia – „a felismerés” –, jelölte a „kívánságot és akaratot“, és ezt használták az „érzelem, érzés, személyiség és jellem” kifejezésére, bár előfordul a „kedvenc” (vö. „szívem”) vagy a „központ, középpont” megjelölésére is. A halottakat elhagyta a szívük, mivel az életerő központjának is tartották. Ezzel függ össze, hogy Oziriszt, mint a halottak uralkodóját „fáradt szívűnek” nevezték.