A szó görög eredetű, és a rájuk alkalmazott óegyiptomi aHa “felállított” tükörfordítása. Az óbirodalmi masztabák álajtaja fölött elhelyezett táblákból fejlődött ki, melyek a halotti áldozat szövegével a halott túlvilági boldogulását kívánták elősegíteni. A Középbirodalom idejére kialakult a fáraókor végéig követett, felül lekerekített álló téglalap forma. Az Újbirodalom idején már a sír első, keresztfolyosójának keskenyebb falába és az udvar oldalában helyezték el. A 18. dinasztia vége felé és a 19. dinasztia folyamán Szakkarában létrejött egy olyan szokás is, mely szerint a sztéléket mindkét oldalukon megfaragták.

 

 

 

© Győry Hedvig