A térfogatmérés alapegysége, ahogy az óegyiptomiak hívták, khar (XAr) volt. Ennek eredeti jelentése a „zsák”, amit éppúgy használtak a „szenes-zsákra”, mint a katonák (nyilván szintén nehéz) „hátizsákjára”. Meghatározó jele, a determinativum is ezt fejezte ki, ugyanis ez egy rövidszárú T alakú elemet ábrázol, amelyhez felül két karikában végződő egyenes pánt kapcsolódik. Mértékegységként használták dupla és szimpla zsák értékben 48, ill. 96 liter mennyiség megadására.

1 zsák = 10 véka – A véka neve heqat (HqAt) volt, és értelemszerűen 4,8, ill. a kettős formájában heqati (HqAtj) 9,6 l mennyiséget jelölt. Az Újbirodalom korában azonban számoltak négyes vékával (HqAt-fdw) is, és ez a négyszeres mennyiséget, vagyis 19,2 l-t tett ki.

1 zsák = 4 oipe (jpt) – vagyis 12 l az egyszerű véka esetében, ám itt is számoltak többfélével (mint pl. a középkori Európában a latnál), sőt általában másik oipékkel: a dupla oipe, amit „házi oipe” (jpt-n-pr) néven neveztek 24 l-nek felelt meg, míg a gabona mérésénél szokásos oipe a négyes vékát helyettesítette, és így 19,2 l volt.

1 zsák = 100 hin (hnw) – vagyis 4,8 dl mennyiséget jelölt.

Mivel azonban jellemzően az oipéhoz viszonyították, többféle átváltása volt:

1 „házi oipe” = 50 hin, 1 oipe (négyes véka) = 40 hin.
1 hin = 2/3 dzsa (DA) – vagyis 3,3 dl.
1 hin = 32 ro (rA) – vagyis 15 ml.

Mérési pontatlanságok akkoriban is előfordultak, annál is inkább, mivel kisebb pontossággal tudták kalibrálni a kívánt mennyiséget.