Az egyiptomi ünnepi viselet egyik jellegzetes darabja az önálló ékszerként viselt, gallér formában kialakított, több sávos nyaklánc. Néha 10 centimétert is meghaladó szélessége indokolta, hogy az ókori egyiptomiak a „széles” / uzeh jelzővel látták el. A modern egyiptológiai irodalom a gallér szóval kiegészítve ma is ezt használja megjelölésére, hiszen használata annyira elterjedt volt, hogy ruhadarabnak tekinthető. A gyöngysorok végét félkorong, sólyomfej vagy lótuszvirág alakú váll-lapok segítségével fogták össze, melyek a kapcsot is helyettesítették, ugyanis ebben volt az összekötésre szolgáló zsinór furata. A zsinórok végére rendszerint egy kis lemezt helyeztek, melyet szintén gyöngyökből fűztek, és nehezékként szolgált. Egyiptomi neve a menkhet volt. Ennek köszönhető, hogy a nyaklánc a vállakon maradt, nem csúszott a nyakba.
A gallért a túlvilági élet során is fontos volt viselni. A Halottak Könyvének 158. fejezete szerint azért helyezték a halott nyakára, hogy a túlvilágon az istenektől az kérje a halott feloldozását kötelékeiből. A gallérral az isten jelképesen átölelte őt. Az így életet nyert személynek ezen felül, feltehetően, még a halál utáni termékenységet is biztosította.

 

 

© Győry Hedvig