A mű egy feltehetően kitalált történetet mesél el, melynek főszereplője Wenamon, a karnaki Amon-Ré isten papja. Amon-Ré legfőbb papja, Herihór Bübloszba küldte, hogy Amon „Uszerhat” nevű bárkájának megépítéséhez libanoni cédrusfát hozzon. Taniszban Szmendész fáraó (21. dinasztia) egy föníciai hajóskapitányra bízta. A legénység egyik tagja azonban a föníciai Dor városában ellopta tőle a fa árát. A helyi hatóságok nem találták meg a tolvajt, és ekkor Wenamon csalódottan tovább hajózott. Sajnos itt a történet töredékes, így csak arról értesülünk, hogy Tyroszban egy hajót eltulajdonított az ellopott arany és ezüst ellenértékeként, mondván, hogy akkor adja majd vissza tulajdonosának, ha a tőle ellopott kincset visszaszerzi neki. Ettől kezdve ellenségesen kezelték a föníciai hajósok. Bybloszban is komoly nehézségei voltak, de végül sikerült megszereznie még a kívánt fát is. A fejedelem elküldte az első adagot Egyiptomba, kérve a teljes mennyiség árát, és annak megérkezéséig Wenamont biztosítékként udvarában tartotta. Közben a hajóskapitányok szövetsége el akarta fogni a főpapot, de a fejedelem parancsára szabadon ki tudott hajózni a kikötőből. Utána viszont menekülnie kellett. Végül egy vihar Ciprus szigetére vetette, ahol a királynő oltalmát kérte. A történet itt megszakad, és mivel csak egy papiruszon maradt fenn, nem tudjuk, hogy folytatódott. Az említett hieratikus írású papirusz azért is érdekes, mert az újegyiptomi nyelven íródott, mely a klasszikus hieroglif írás nyelvezetéről jelentősen eltér.
Magyarul Dobrovits Aladár fordításában a „Paraszt panaszai. Óegyiptomi novellák” (Magyar Helikon, Budapest 1963, 95-103. oldal) kötetben olvasható.

 

 

© Győry Hedvig