Az emberi fejjel ábrázolt lélekmadár vele együtt kifaragott, alacsony, négyszögletes talapzaton áll. A fejet három részre osztott, kékes-szürke paróka övezi, melynek mellére helyezett, fekete pántos szárnyai között, a madár állához azonos színű, egyenes istenszakáll kapcsolódik. A paróka szárnyai és a madár szárnya között pirossal festett homorú ívek töltik ki a helyet. A madár testét borító szintén kékes-szürke szárny a talapzattól ék formában válik el. Ezen a helyen jól látszanak a véső nyomai. A madár melle erősen kidomborodik, a tollazatot piros pikkelyekbe festett függőleges fekete vonás jelzi. A lábszárakon lecsüngő tollakra piros és fekete függőlegesek utalnak – a gatyás jelleget a fa csőszerű kiképzése biztosítja. A madár csűdje és lábfeje fekete. Az arcot részletesen mintázták, a szájat pirosra festették, a szem körvonalati, a szemöldököt és a szemgolyót fekete vonallal jelölték.
A madár egyik óegyiptomi lélekformát jeleníti meg, a ba-lelket, mely a testből kirepülve szabadon tudott mozogni, és a halottaknál az élet fennmaradását tette lehetővé. Nem csak az embereknek, de az isteneknek is lehetett – akár több – ba-ja, aki a személyiségének meghatározó aspektusát képviselte. Az emberek esetében leggyakrabban a halál utáni szerepét ábrázolták. Ekkor ugyanis távozott a testből, és a túlvilági utakon ő is igyekezett eljutni Ozirisz isten ítélőszéek elé, ahol az igazhangúvá vált halott vele egyesülhetett az örök élet számára.
Ez magyarázza, hogy szobrát jellemző módon a halotti kultusz emlékei között találjuk. Ez a szobrocska is egy nagyobb tárgy részét alkotta, uganis talpán alul lyukat fúrtak, hogy rögzíteni tudják.
Valószínűleg egy láda formájú koporsó tetejére helyezték, bár nem kizárt, hogy más bútor, vagy esetleg egy sztélé tetejéről származik.

Győri Hedvig

Publikáció: Varga – Wessetzky, Egyiptomi kiállítás, Budapest 1955, 21. old.; A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi gyűjteménye, szerk. Kóthay K.A. – Liptay Éva, Budapest 2012, 124-125. old.