A töredékesen fennmaradt, történet egy pásztor és egy viziistennő találkozásáról szól. Egyetlen berlini papirusz (pBerlin 3024) őrizte meg számunkra az „Életúnt beszélgetése ba-lelkével” c.művel együtt. Az irásképe alapján a Középbirodalom korában jegyezték le. Sajnos elejét és végét még annak idején lemosták, hogy szövegük helyére mást irjanak, igy csak 24 sora maradt fenn.Ez a pásztor beszédével kezdődik, aki éppen mondja, hogy a mező tavához ment, ahol egy félelmetes istennőt látott a vizben. Valamit kért tőle, amit azonban nem árult el, de megijesztette, mivel megjegyezte, hogy sohasem fogja megtenni, amit kért tőle. Ezután az áradásról beszélt, és utasította a marhák behajózására. A pásztor rögtön társaihoz fordult, hogy az állatokat hajtsák csónakokra. Az elbeszélő személye ezt követően egyes szám 3. személyre vált. A mesélőtől tudjuk meg, hogy este ismét előjött az istennő, aki immár ruhátlanul találkozott a pásztorral. A történet azonban itt megszakad, nem tudni, mi történt utána.

 

 

 

© Győry Hedvig