A Nilus keleti partján elterülő város mellett 4 nagy, teraszos halotti együttes képezi a 10. felső-egyiptomi nomosz kormányzóinak temetkező helyét a 12. dinasztia korában (Wahka I, Ibu, Szobekhotep, Wahka II). Az Újbirodalom korából Mai sziklasírja került elő.

A különböző korokból származó kisebb romok mellett – köztük egy újbirodalmi templom maradványai, mely első átmeneti kori alapokra épülhetett – egy monumentális Ptolemaiosz kori templom állt itt, melyet a napóleoni expedíció során meg megörökítettek, de a 19. század első felében lebontottak. A templom építése Ptolemaiosz Philopator, Philométor és Marcus Aurelius nevéhez fűződik. Egy különleges harci istenségnek volt szentelve, akinek a nevét nem tudjuk biztosan kiolvasni – legvalószínűbb a Nemtiui (G7a vagy G7b) olvasat. Latin megfelelője az Antaeus. A templom fő istennője pedig Nephthüsz volt, akinek innen főpapját is ismerjük.

A környéken többfelé is tártak fel sírokat a Ngada korszaktól a római korig, ami azt mutatja, hogy a 10. felső-egyiptomi nomosz fővárosa népes település lehetett. Számos lelet a torinói Egyiptomi Múzeumba került innen.