Az óegyiptomi Qisz (ma el-Qusijja), melyet a római kori Egyiptomban Cusae néven ismertek, a Nílus nyugati partján fekszik, Assziuttól kicsit északra. A 14. felső-egyiptomi nomosz fővárosa volt, fő isteneként pedig fehér tehén formájában Hathort tisztelték.

Bár úgy tűnik, régészeti emlékei nem maradtak fenn, szöveges források az Óbirodalom korától említik, és két temetője is ismert: az Ó- és Középbirodalom idején majd görög-római korban használt Meir, és Quszair el-Amarna. Ez utóbbi a Nílus keleti partján fekszik, és csak kevés hivatalnok temetkezett benne az 5-6. dinasztia idején.  A Második Átmeneti Korban, Kamosze uralkodása alatt a hükszosz-thébai határ húzódott itt. A közeli kőbányákból Retjenuba is szállítottak köveket. A római kor végén a Legio II Flavia Constantia állomásozott itt.

A kopt hagyomány szerint a Szent Család idáig menekült Heródes elől, ezért a várostól nyugatra épült Deir el-Muharraq kolostor fontos zarándokhely lett.