A „kutyák városa” ahogy a görögök nevezték, úgy tűnik, a Nílus mindkét partjára kiterjedt. A földrajztudós Klaudiosz Ptolemaiosz feljegyzése szerint viszont a Nílus szigetén feküdt.  (Az alsó-egyiptomi Künopolisztól a superior jelzővel különböztették meg a rómaiak. )

A fáraók korában a Nílus keleti partján levő települést Hardai / Hrdj-nek nevezték, ami „Hórusz itt van” jelentése alapján egy sólyom alakú ősi isten tiszteletére utal, aki a feltételezések szerint a 18. nomosz emblémáján megjelenő Dunanui lehetett. A város fő istene mégis a sakál / kutya alakú Anubisz volt – felesége Anuket, gyermekük Khebehut. A 17. felső-egyiptomi nomosz fővárosa volt, melyet V. Ramszesz fáraó uralkodása alatt közigazgatásilag összevontak a 18. nomosszal. A város maradványait egyelőre nem sikerült azonosítani, feltételezik azonban, hogy a mai Sheikh Fadl falu mellett volt a Nílus keleti partján, ahol Anubisz szent állatának, a kutyáknak temetőt nyitottak.

Plutarkhosz egy kisebb polgárháborút is említ itt (De Iside 72), ugyanis fegyveres összecsapásra került sor Oxürhünkhosz lakóival, akik a kutyákat pusztították, miután a künopolisziak Oxürhünkhosz szent halát, az elefánthalat elfogyasztották.

Az Újbirodalom korában számos szöveg említi a várost, amit a Ramesszida kor végén, XI. Ramszesz fáraó uralkodása alatt Panehszi núbiai alkirály dúlt fel és hurcolta el lakóit (pBM10052).

A túlsó, nyugati parton terült el Szaka városa, mely a mai el-Kaisznak felel meg. Fő istene a bika formájú Bata volt. A Két fivér történetében Anubisz öccseként szerepel.