Az ókorban a 11. dinasztia idejétől a “Mentuhotep Völgye” nevet viselte, és mivel Théba egyik legnagyobb ünnepén a karnaki Amon ide vonult ki, ennek az ünnepnek (Völgy-ünnep) a névadója lett. A szűkebb terület neve, ahol az ünnep szertartásai is folytak a “Szent” (Dsrt vagy Dsrw) lett, magát a templomkörzetet pedig Heriherimennek (Hrj-Hr-Jmn) hívták. Modern nevét a 19. században kapta az itt álló Phoebammon kopt kolostorról.

Feltehetően ősi népi kultuszhely volt, ahol a Hathor-tehenet tisztelték. Mentuhotep Neb-hepet-Ré teraszos halotti templomának az építését (11. din.) követően számos előkelő magánember sírja is itt épült meg, a balzsamozási maradvány temetkezésekkel együtt. A három középbirodalmi tömegsír egyikében 60 harcban elesett katona maradványait találták meg.Az Újbirodalom felemelkedésével a Völgy ismét jelentőssé vált, és I. Amenhotep fáraó Mentuhotep templomában téglaépületet emeltetett, mely feltehetően a Völgy-ünnep végpontja volt akkoriban. Az utat királyszobrok szegélyezték. Hatsepszut korában tolódott el az ünnepi felvonulás helye újonnan épített temploma felé, melynek szerepét rövidesen III. Thutmoszisz új temploma vette át, mely követte a kétoldalról mellette álló teraszos templomok szerkezetét. A Ramesszida korban súlypontját a Hathor kápolna képezte, melyet számos fogadalmi ajándék és graffiti tanusít. A feleslegessé vált udvarok és épületek köveiből sokat elhordtak IV. Ramszesz fáraó halotti templomának megépítésére, mely Mentuhotep templomának a feljárójánál állt. A 21. dinasztia idejére azonban már csak Hatsepszut temploma maradt meg, körülötte sírok épültek, és a királyi múmiák számára rejtekhelyet (cachette) alakítottak ki. A Késői Korokban temetővé alakult a terület.A Ptolemaiosz korban Hatsepszut temploma szanatóriummá alakult, ahol a hegybe vágott kultuszszobor szentélyt Imhotep, Amenhotep Hapu fia és Hygiaia kápolnájává alakították. A templomudvaron oszlopcsarnok építésébe is belefogtak, ami azonban befejezetlen maradt. A punti domborművekkel díszített csarnokban Aszklépiosznak épült egy téglakápolna. A gyógyító tevékenység a Kr.u. 3. sz-ig biztosan kimutatható.A kopt időszakban a luxori püspökség székhelye volt. A kolostor több épületből állt, köztük egy 8 méter magas torony Hatsepszut templomának felső teraszán és egy nagyobb épület a Születések csarnoka részén. A használati tárgyakon kívül számos szerzetesi sírra bukkantak a környéken.