Az Újbirodalom korától a birkózás és a botvívás mellett egy új küzdősportot is méltónak tartottak kőbe vésni: a bokszolást. Kheruef thébai sírjában (TT192) a dzsed-oszlop felállításának szertartásakor III. Amenhotep fáraó szed-ünnepén hat bokszolópárt örökítettek meg, akik ökölbe szorított kézzel harcolnak egymással. A domborművek valójában háromféle jelenetet mutatnak be, hiszen a három-három pár pontosan azonos jelenetben tűnik fel. Közöttük Pe és Dep botvívói vannak, előttük két egymás mellett álló, felemelt kezét ökölbe szorító személy. Ezek másik karja testük mellé simul, és kézfejük is nyújtva van. Szintén bokszolók lehetnek, de nem küzdelem közben jelenítették meg őket, jóllehet mögéjük írták a „megragad” szót. Feltételezhetően ugyanúgy a küzdelemre várnak, mint hátrébb egy másik pár, ugyanilyen testhelyzetben, akik előtt viszont az olvasható: „nincs ellenfele”. A bokszolópárok között hieroglifák vannak: a nDr („megragad”), az jTj Hr xa m mAat („Hórusz-aki-felragyogott-az-igazságban győzelme”), és a csak itt előforduló amn.t (amenet), amit éppen ezért a „bokszolás” aktusának szakkifejezéseként értelmeznek.

Még egy további ábrázoláson merült fel a bokszolás lehetősége: Meriré Tell el-Amarnában feltárt sírjában, de ott a jelenet a festmény töredékes volta miatt egyaránt értelmezhető birkózásnak és bokszolásnak is. A görög-római korban egy terrakottafigurán állatok bokszolnak egymással.

Az ábrázolás ritkasága miatt feltételezik, hogy a boksz – legalábbis az udvari körökben – ritkán fordult elő.