Hiéna

A hiénafélék (Hyaenidae) családjába tartozó hiénák két faja ismert az ókori Egyiptomból: a foltos hiéna (Lycaon pictus) és a csíkos hiéna (Hyaena hyaena). Bár a hiéna rokonságban áll a macskafélékkel, cibetmacskafélékkel és mongúzokkal, külseje közelebb áll a kutyáéhoz. Büdös. Hátsó lába rövidebb a mellsőnél. A sztyeppéket és a fás szavannákat kedveli. Éjszakai állat, magányosan vagy – főleg a foltos hiéna – klánokban jár. A csíkos inkább elhullott vagy elejtett állatokat fogyaszt, a foltos zömében patásokra és nagymacskákra vadászik, és akár 60 km/h sebességgel is hosszan üldözi áldozatát. Ha klánban vannak, a nőstényoroszlánt is elejtik és veszélyesek az emberre. A nőstények a nagyobbak és erősebbek, fogazatuk pedig annyira erős, hogy a csontot is porrá őrli. Ma már csak a Szaharától délre élnek.

Az ókori Egyiptomban azonban úgy tűnik, hogy a hiéna, korabeli nevén hetjet (HT.t), még a Középbirodalom korában is a fauna szerves részét alkotta. Próbálkoztak a szelídítésével: ismert olyan óbirodalmi ábrázolás, ahol éppen csíkos hiénát tömnek. Feltételezik, hogy vadászatra idomították.

A hiéna a vallási életben Széth állataként negatív szerepet kapott.