Gebelein / Per-Hathor, Pathürisz

Gebelein a Nílus nyugati partján, Luxortól 28 km-rel délre, két dombon fekszik. A 4. felső-egyiptomi nomoszhoz tartozott. Görög nevét: Pathürisz Hathor istennőnek szentelt templomáról nyerte (pr-Hw.t-Hr), akit a görögök Aphroditével azonosítottak. Másik fő istene Anubisz, a „fehér föld ura” (nb tA HD), vagy a „két tojáshéj ura” volt, akinek címei a város dombjaira utaltak, majd a Ptolemaiosz korban a Szobek papság töltött még be jelentős szerepet a város életében.

Gebelein a neolitikumtól lakott terület, mely az őskori Nagada II. kultúra időszakban fontos központként működött. A korszak nevezetes emlékei faragott szobrocskák, domborművek és egy festett vászon. A 3. dinasztia korában a keleti dombon épült meg Hathor temploma a „két domb úrnőjének” (nb.t jnr.tj). A város maradványait azonban nem ismerjük. Lakóit a nyugati hegyen temették el. Az Első Átmeneti Korban határterületként működő város Mentuhotep fáraó (11. dinasztia) országegyesítő tettét szöveg és kép formában is megörökítette. Későbbi leleteken egyaránt megtalálhatók a Második Átmeneti kor egyiptomi és hükszosz uralkodóinak a nevei. Úgy tűnik, az ezt követő Újbirodalom kora a város hanyatlásának az ideje volt, míg utána a Harmadik Átmeneti Korból származó számos épületmaradvány nagy építkezésekről tanúskodik.

A Ptolemaiosz és római kori emlékek zömét démotikus szövegek teszik ki, amik virágzó városról tanúskodnak, ennek maradványait azonban nagyrészt elhordták. Mégis képet alkothatunk életéről, mivel az osztrakonok és papiruszok között több családi archívum darabjai is megtalálhatók, például egy „Egyiptomban született görögé”. Az egyik városnegyedet ekkor Krokodilopolisznak nevezték, és ismert egy krokodiltemető is. Az itt tisztelt krokodilisten kultusza a szumenubeli Szobekéhez kapcsolódott. A démotikus iratok beszámolnak egy Kr.e 3/2. sz.-i lázadásról egy bizonyos Anhmakhisz / Harmakhisz vezetésével, és a Kr.e 88-as thébai mozgolódásról – ekkoriban ugyanis Gebelein katonai bázisként szolgált, és nomoszközpont volt.

 
 
© Győry Hedvig