Elefánt
Az afrikai elefánt (Loxodonta africana Bl.) a legnagyobb szárazföldi emlős. Ázsiai rokonától a méreten kívül az arányaiban is nagyobb fül, a sima, dudormentes homlok, a kissé homorúan ívelt hát, és két ujjas patája különbözteti leginkább meg.
Az elefánt (abu) az őskor folyamán fokozatosan kipusztult Egyiptom északi részében, majd az Óbirodalom folyamán a Qenától délre eső területeken is. Ennek okai között a Szahara elsivatagosodásán kívül a mezőgazdasági termelés miatt lecsökkent élőterület és az elefántcsont agyar iránt a neolitikum óta folyamatosan növekvő kereslet egyaránt szerepet játszott. Az elefántok sportvadászatáról a 18. dinasztia korában tudunk csak, de az ázsiai Niy területén
Ábrázolása viszonylag gyakori az őskori sziklarajzokon, és csontjait is megtalálták pl. a hierakonpoliszi állattemetőben. Érdekes kompozíció, amikor óriáskígyón tapos, és ormányával annak fejét fogja körbe. Feltételezések szerint a kép tulajdonosa kígyók elleni védelmét szolgálta. A két állat ellenséges viszonyát a görög-római szerzők is feljegyezték. Egy másik kompozíció dombokon ábrázolta őket. Pierre Montet véleménye szerint ez Elephantiné / Abu városának az alapítását ábrázolja – itt volt a fáraó korban az elefántagyar-kereskedelem központja. Egy núbiai (Naga) templomban talált elefántfejes szobrocska alapján feltételezhető, hogy ekkoriban elefántistent is tiszteltek.
A későbbiek során ábrázolása lényegesen ritkább, és a pontatlanság miatt pl. Unisz fáraó piramis-feljárójában, arra lehet következtetni, hogy a mesterek nem élő minta alapján dolgoztak. A 18. dinasztia korában az elefántagyart a núbiai és punti importok között ábrázolták, és halomba rakták.
Híres volt III. Thutmoszisz Niyben folytatott elefántvadászata, melyről a fáraó Napatai sztéléjén, tábornoka, Amenemhab pedig sírjának a falán (TT85) emlékezik meg: „Ismét láttam egy másik kiváló tettet, amit a Két ország ura Niy-ben tett: 120 elefántot ejtett el agyaruk miatt. Én szálltam szembe a legnagyobbal, amely Őfelsége, élet, üdv, egészség, neki! ellen harcolt. Levágtam agyarát, amikor még élt, Őfelsége, élet, üdv, egészség, neki! előtt. A vízben álltam, két szikla között. Őfelsége arannyal jutalmazott meg, és 3 viselet ruhával.“
Az elefánt (abu) az őskor folyamán fokozatosan kipusztult Egyiptom északi részében, majd az Óbirodalom folyamán a Qenától délre eső területeken is. Ennek okai között a Szahara elsivatagosodásán kívül a mezőgazdasági termelés miatt lecsökkent élőterület és az elefántcsont agyar iránt a neolitikum óta folyamatosan növekvő kereslet egyaránt szerepet játszott. Az elefántok sportvadászatáról a 18. dinasztia korában tudunk csak, de az ázsiai Niy területén
Ábrázolása viszonylag gyakori az őskori sziklarajzokon, és csontjait is megtalálták pl. a hierakonpoliszi állattemetőben. Érdekes kompozíció, amikor óriáskígyón tapos, és ormányával annak fejét fogja körbe. Feltételezések szerint a kép tulajdonosa kígyók elleni védelmét szolgálta. A két állat ellenséges viszonyát a görög-római szerzők is feljegyezték. Egy másik kompozíció dombokon ábrázolta őket. Pierre Montet véleménye szerint ez Elephantiné / Abu városának az alapítását ábrázolja – itt volt a fáraó korban az elefántagyar-kereskedelem központja. Egy núbiai (Naga) templomban talált elefántfejes szobrocska alapján feltételezhető, hogy ekkoriban elefántistent is tiszteltek.
A későbbiek során ábrázolása lényegesen ritkább, és a pontatlanság miatt pl. Unisz fáraó piramis-feljárójában, arra lehet következtetni, hogy a mesterek nem élő minta alapján dolgoztak. A 18. dinasztia korában az elefántagyart a núbiai és punti importok között ábrázolták, és halomba rakták.
Híres volt III. Thutmoszisz Niyben folytatott elefántvadászata, melyről a fáraó Napatai sztéléjén, tábornoka, Amenemhab pedig sírjának a falán (TT85) emlékezik meg: „Ismét láttam egy másik kiváló tettet, amit a Két ország ura Niy-ben tett: 120 elefántot ejtett el agyaruk miatt. Én szálltam szembe a legnagyobbal, amely Őfelsége, élet, üdv, egészség, neki! ellen harcolt. Levágtam agyarát, amikor még élt, Őfelsége, élet, üdv, egészség, neki! előtt. A vízben álltam, két szikla között. Őfelsége arannyal jutalmazott meg, és 3 viselet ruhával.“
© Győry Hedvig