A lírának négyszögletes fa szerkezére feszített húrjain pengetővel (plectron) játszottak. Ezeket a hangszerdobozból kinyúló két oldalsó ág összekötésével létrejött szárra rögzítették, így a húrok – a hárfától eltérően – lényegében azonos hosszúak lettek.
Egyiptomban először egy szíriai nomád kezében ábrázolták, Beni Haszán egyik sírjában. A 18. dinasztia korában ettől már erősen eltérő formában jelent meg, és a húrok száma is megnőtt: akár a 13-at is elérte. Egy Tell el-Amarnában ábrázolt példányt úgy tűnik ketten kezeltek, és hasonló jelenség figyelhető meg egy kortárs hettita líra ábrázolásán. Az általános azonban az egy személyes líra maradt. Ezt viszont szívesen díszítették állatfejjel.

Az idők folyamán változások következtek be a húrok elhelyezésében, ami a játéktechnika átalakulását jelzi. Az ún. szimmetrikus lírát függőlegesen tartották, mint pl. Kinebu sírjában látni, míg az aszimmetrikusat vízszintesen. Ebből a típusból származó darabokat Deir el-Medinében többet is találtak, ami mindennapi használatáról tanúskodik a sírépítő munkások városában.

A képeken jellemzően álló vagy táncoló nők kezében látni, többnyire egy 4 tagú együttes tagjaként kísérték a lakomajelenetek táncát.