Kettős sípok

Kettős sípok (udjeni?) több fajtáját különböztethetjük meg az ókori egyiptomi hangszerek között:

arghoul
Az 5. dinasztia sírfestményein jelenik meg a kettős-klarinét mai nevén arghoulnak nevezett formája. Készítésekor két különböző hosszúságú nádsípot rögzítettek egymáshoz viaszos szál segítségével. Ma is használják. A rövidebb sípon 5-6 lyukat alakítanak ki, a hosszabb szár lyuk nélküli. Ez utóbbin a végig azonos hang mintegy aláfestésként szól, a rövidebb sípon játsszák a melódiát. A hosszú és erős fúvás közben az eltérő ütemű kézjáték miatt ma már kevesen tudnak rajta játszani. Orrhangú, de messze elhallatszódó zenéje van. A 20. századi népi hangszerek között 1-3, különböző méretű, cserélhető sapkával készült, kicsi, nagy és közepes mérettel – így téve lehetővé a változatos tonalitást. (A nagy méretűn ma már gyakorlatilag nem játszanak. Ennek hosszú szára a 2 métert is meghaladhatta.) Jellemzően a népi táncokat kíséri.

zummara (vagy maqruna, qurma)
Az azonos hosszúságú kettős nádsípot Egyiptomban az ábrázolások alapján az 5. dinasztia korától használták. A külön-külön elkészített sípokat fonallal kötötték egymáshoz, majd viasszal erősítették meg. Mindkét sípon azonos magasságban vágták ki az általában 6-6 lyukat, melyeket egyszerre fognak le a jobb, ill. a bal kézzel. Jellemzően a népi táncokat kíséri.

kettős aulosz / tibia
Az Újbirodalom idején tűnik fel a sírfestményeken egy kétfelé néző, azonos hosszúságú, nádnyelves síptípus, melyet Ázsiából vettek át – már a sumér Úr városából ismert egy példány. Rövidebb és hosszabb változat egyaránt készült. Jellemzően nők játszottak rajta a lakomákon, tánclépéseket lejtve. Állatmesék illusztrációin is előszeretettel jelenítették meg, pl. Torino 55001, British Museum állatmesés papirusza, Louvre osztrakon így játszó majommal… A síp vallási jelentőségét jelzi, hogy ábrázolták IV. Thotmesz és II. Amenhotep sírjában. (Több eredeti monauloszt, vagyis egyszárú auloszt találtak a római kori Karanisz város ásatása során.)