A fűrész a késből fejlődött ki. Az Óbirodalom korában egy 25-40 cm hosszú pengéből és fanyélből állt. A penge vége legömbölyödött, a közepén borda szaladt végig. Fogainak alakja és elosztása szabálytalan, rágott. Valamennyi azonos irányba dőlt. A korszak végére egy új típus is kifejlődött, (vonófűrész), mely hosszabb volt, fogai egymástól távolabb álltak és hosszabbak voltak. A fogazat a fémből készült nyél felé fordult. A fűrész vége pedig hegyes volt. A frissen vágott fáról könnyedén lehasította a hosszú görcsöket. A fűrészelő két kézzel tartva húzta lefelé a földbe állított rúdhoz kötött fán. 

 

 

 

© Győry Hedvig