A nagy mennyiségű halakat, például az ívás idején tömegesen úszó pérhalakat, miután lehalászták, leütötték, kettévágták és kibelezték, majd belül is megtisztítva nagy edényekben sóba forgatták és félretették szűkösebb időkre. A nagy hőség miatt ugyanis, amit nem fogyasztottak mindjárt el, azt tartósítani kellett. Ennek szokásos módja a kiszárítás, a sózás, a füstölés és a pácolás volt. Más anyagoknál a mézben vagy sörben, néha haltejben való félretétel is előfordult.

A későbbi fogyasztás érdekében még egy módszert alkalmaztak: a vivariumot, vagyis a kis halakat mesterséges tavakba engedték, ahonnan igény esetén könnyen ki tudták halászni őket, addig pedig lehetett hizlalni.