Az egyik fontos halotti szöveggyűjtemény, mely mágikus ráolvasások, és mondások gyűjteménye. Ezek a túlvilági életet, ill. a halott megistenülését voltak hivatva elősegíteni. A szövegek jó része a Piramisszövegek vagy a Koporsószövegek módosulásával jött létre. Legkorábbi példányai előkelő egyiptomiak sírjaiból ismertek, majd jelenetei a Ramesszida korban a királysírok dekorációi közé is bekerülhettek. Az egyiptomiakra a haláluk után komoly megpróbáltatások vártak, amíg osztályrészül juthatott nekik az örök élet. Ebben segített a Halottak Könyve. Részben megismerhették belőle a túlvilágot, másrészt számos varázsigét és útmutatást tartalmazott, amit a halottnak követnie kellett boldogulása érdekében. Több mint 180 mondásból áll, melyek megválasztása és sorrendje eltérő. Szövegeinek egy része a Piramisszövegekig visszavezethető, mások a Koporsószövegekben bukkannak először fel, és vannak Újbirodalmi, sőt később keletkezett mondások is. A legkorábbi papiruszok a 18. dinasztia korából származnak. Többségüket ún. kurzív hieroglifákkal írták, vagyis festett, egyszerűen megformált hieroglif jelekkel, de a 21-26. dinasztia korában hieratikus papiruszok is készültek. Az egyiptológiai irodalomban szokásos számozás egy 26. dinasztia korában lejegyzett papirusz nyomán terjedt el, melyet Lepsius publikált. A túlvilági ítéletet a Kettős Igazság csarnokában a 125. fejezet írja le, az usébtiken szokásos felirat a 6. fejezetben található, a szívskarabeuszokra pedig a 32. fejezetet szokták rávésni.

 

 

 

© Győry Hedvig