Hnum
Hnum emberi alakban, kosfejjel ábrázolt ősi teremtő isten, akinek egyik jelzője, a „nagy fazekas” volt, ami arra utal, hogy fazekaskorongján ő formázta meg az embereket és ka-lelküket. Nevének töve is ezt fejezi ki, mivel jelentése „egyesít, épít”. Termékenységisten is volt, amit a kos forma hangsúlyozott, hiszen ezt az állatot rendkívüli nemzőerővel megáldott lénynek tekintették. Ugyanakkor Hnum biztosította az áradás által hozott fekete földet, mely termékennyé tette az elárasztott területeket. Az egyiptomiak úgy tartották, hogy az isten az áradásával bőséget hozó Nílus forrásának az őre, ezért jelenítették meg néha, amint az edényből önti ki a vizet. Később benne látták Hapi Nílus-isten segítőjét.
Országos jelentőségét jól mutatja, hogy a 4. dinasztia korában belefoglalták Hufu / Keopsz fáraó teljes nevébe, mely Hnum-Hufunak hangzott, vagyis jelentése „Hnum, a védelmező” volt. A Westcar papiruszon az 5. dinasztia három királyának a megszületését is hozzá, mint az „emberi test megalkotójához” kötötték. A 18. dinasztia idején Amon-Ré kérésére Hatsepszut gyönyörű testét és ka-lelkét alkotja meg. A Szehel szigeti feliraton még a Ptolemaiosz korban is megemlékeztek korábbi nagyságáról: a 7 éves éhínséget Dzsószer fáraó álmában ő szüntette meg.
Szent állataként a kost tisztelték, mely a fejére helyezett vízszintesen szétterülő, hullámos kosszarv alapján a korán domesztikált Ovis longipes palaeoaegyptiacus fajta volt. (Ezt váltotta fel a visszagörbülő szarvú Ovis platyra, Amon isten szent állata.) Feltehetően a kos hieroglifa bA olvasata játszott szerepet abban, hogy az istenek ba-lélekformájával is kapcsolatba hozták, és ebben a minőségében ábrázolták négy fejjel. Ilyenkor Ré, Su, Geb és Ozirisz isten báját jelenítette meg. A hozzá kapcsolódó bonyolult szimbolika jól tükröződik a „kosfejet” jelentő sefsefet (SfSft) szóban is. Ennek másik jelentése ugyanis a „kisugárzás, karizma, tekintély”, míg egy harmadik „iszapot” jelent.
Ré bájaként éjjelente a napbárkán hajózta át az eget, melyről a 300.Piramisszöveg elárulja, hogy az ő műve. Nem csak védelmezte a Napistent, lehetett vele azonos is. Ilyenkor Hnum-Ré néven szólították meg, és kosfején a napkorongot viselte. Másik túlvilági feladata a vizek őrzése volt, és számos szívskrabeusz tanúskodik arról, hogy a halottakat is éppé tette.
A „katarakta uraként” fő kultuszhelye Elephantinében volt, ahol Anuket és Szatisz istennőkkel alkotott triászt (“hármas”). Az esznai templom feliratai szerint ő hozta létre az őstojást, melyből a Napisten kelt ki. Innen származik „az istenek és istennők atyáinak az atyja” vagy a „maga által alkotott dolgok ura” jelzője. Itt Menhit volt a felesége, és Heka a fia. Herwerben (vsz. Antinoé) viszont a békafejű Heket istennőt tekintették a párjának.
Országos jelentőségét jól mutatja, hogy a 4. dinasztia korában belefoglalták Hufu / Keopsz fáraó teljes nevébe, mely Hnum-Hufunak hangzott, vagyis jelentése „Hnum, a védelmező” volt. A Westcar papiruszon az 5. dinasztia három királyának a megszületését is hozzá, mint az „emberi test megalkotójához” kötötték. A 18. dinasztia idején Amon-Ré kérésére Hatsepszut gyönyörű testét és ka-lelkét alkotja meg. A Szehel szigeti feliraton még a Ptolemaiosz korban is megemlékeztek korábbi nagyságáról: a 7 éves éhínséget Dzsószer fáraó álmában ő szüntette meg.
Szent állataként a kost tisztelték, mely a fejére helyezett vízszintesen szétterülő, hullámos kosszarv alapján a korán domesztikált Ovis longipes palaeoaegyptiacus fajta volt. (Ezt váltotta fel a visszagörbülő szarvú Ovis platyra, Amon isten szent állata.) Feltehetően a kos hieroglifa bA olvasata játszott szerepet abban, hogy az istenek ba-lélekformájával is kapcsolatba hozták, és ebben a minőségében ábrázolták négy fejjel. Ilyenkor Ré, Su, Geb és Ozirisz isten báját jelenítette meg. A hozzá kapcsolódó bonyolult szimbolika jól tükröződik a „kosfejet” jelentő sefsefet (SfSft) szóban is. Ennek másik jelentése ugyanis a „kisugárzás, karizma, tekintély”, míg egy harmadik „iszapot” jelent.
Ré bájaként éjjelente a napbárkán hajózta át az eget, melyről a 300.Piramisszöveg elárulja, hogy az ő műve. Nem csak védelmezte a Napistent, lehetett vele azonos is. Ilyenkor Hnum-Ré néven szólították meg, és kosfején a napkorongot viselte. Másik túlvilági feladata a vizek őrzése volt, és számos szívskrabeusz tanúskodik arról, hogy a halottakat is éppé tette.
A „katarakta uraként” fő kultuszhelye Elephantinében volt, ahol Anuket és Szatisz istennőkkel alkotott triászt (“hármas”). Az esznai templom feliratai szerint ő hozta létre az őstojást, melyből a Napisten kelt ki. Innen származik „az istenek és istennők atyáinak az atyja” vagy a „maga által alkotott dolgok ura” jelzője. Itt Menhit volt a felesége, és Heka a fia. Herwerben (vsz. Antinoé) viszont a békafejű Heket istennőt tekintették a párjának.
© Győry Hedvig