III. Thumoszisz karnaki templomban falba vésett „botanikus kertjében” az egyik madár domborművét a kutatók egy része a

pettyes vagy szajkó kakukkkal (Clamator glandarius) azonosítja, mely ritkás erdők és bozótok lakója. Télire délebbre vonul. Leginkább rovarok alkotják táplálékát, kedveli a sáskát, szitakötőt, kukacot, pókot. Akát 18 tojását egyesével, különböző varjú vagy szarka fészkekbe rakja. Ezek a gazdamadár fiókáinál korábban, már 15 nap után kikelnek. Nem bántják a többi fiókát. A ragadozó madarakkal, vadmacskákkal szemben viszont riasztó illatot keltenek, mely sokszor valóban hatékonyan védi őket. Táplálékigényük ellenben hátráltatja a többi fióka ellátását. Többféle csörrögő-károgó hangot hallatnak. A kakukkalakúakon belül a kakukkfélék családjába (Cuculidae) tartoznak.

Mások a fehérhasú lármásmadarat (Criniferoides leucoaster) fedezik fel a műben, mely ma délebbi területeknek bozótosaiban, erdeiben él. A mintegy fél méter hosszú, kampós csőrű madár virágokkal, magvakkal és gyümölcsökkel táplálkozik. Izgalmában bóbitását felegyenesíti. Nevét onnan kapta, hogy hangos csapatokba verődve él, és ha-ha-ha vagy gwa / g’away hangot hallat. (Innen angol neve: go-away-bird.) Kedvelt fészekrakó helyei a tövises fák, különösen az akácia. A kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe tartozik.

A domborművet a qeq, koptul kuk nevű madárral azonosítják, mely hangutánzással nevezné meg a kakukkot.