Koptosz, óegyiptomi nevén Gebtu a modern Qift területén helyezkedett el, Dendera és Théba között, a Nílus Nagadával átlellenes partján. Innen indult a Keleti sivatagon át a bányákhoz és a Vörös tengerhez vezető út (Wadi Hammamat), melynek végpontja Taau (Myos Hormos) és Sasirit (Berenice) volt. Az 5. felső-egyiptomi nomosz székhelye volt.

Fő isteneként Mint tisztelték, akinek 3 monumentális szobrát találták meg a predinasztikus korból, és szentélyét is rekonstruálták. Feleségének Iziszistennőt tekintették, fiúkat a „gyermek Hórusznak” nevezték. Északi, ma is ismert templomukat valószínűleg II. Ptolemaiosz fáraó (Kr.e. 281-246) kezdte építtetni Sennuu-sepszi irányításával egy legalább a Középbirodalomig visszanyúló templom fölé. Még a régi templomon III. Thurmoszisz fáraó jelentős bővítéseket végzett. Az új, ma is megtekinthető templomhoz Caligula és Nero császár is épített hozzá. Udvarán II. Ramszesz kori sztélé és szaiszi kori Ozirisz kápolna áll, melyet Jahmesz-sza-Neit épített, ill. I. Amenemhat és I. Szeszósztrisz kori szentély, ahol a fáraónak Basztet és Nekhbet istennő nyújtja az élet jelét. A körzet 17. dinasztia kori reprezentativ használatát mutatja, hogy itt helyezte el Nubkheperre Intef fáraó Teti feletti gyözelmét megörökítő sztéléjét.

A templomkörzet középső részén egy Ozirisz templom állt III. Thotmesz fáraó idejéből, melyet a Ptolemaiosz korban átépítettek, és Claudius császár restauráltatta. A másodlagosan felhasznált I. Szeszósztrisz kori kőtömbök azonban itt is korábbi eredetre utalnak. II. Oszorkon fáraó nevéhez egy kapu kivitelezése kapcsolódik. A körzetben talált óbirodalmi sztélék és domborművek pedig arról tanúskodnak, hogy ekkor is jelentős vallási szerepet töltött be.

Délen Geb istennek és Izisz istennőnek szentelt templomot fedeztek fel, mely II. Nectanebosz fáraó korában épült. Itt nyilatkoztatta ki az istennő a hozzá fordulóknak jóslatait (oraculum). Az erre a célra szolgáló kápolna a híres VII. Kleopátra korából maradt fenn, de itt álltak II. Nektanebosz fáraó kapui, és a 6-7. dinasztiabeli „koptoszi dekrétumot” tartalmazó sztélék is.

A szövegekben említett Ízisz és Harpokratész templomnak még nem azonosították a maradványait. A görög-római korban Ízisz hajfürtjét őrizték itt – a „nagy istennő, a haj Iziszéhez” imádkoztak, tőle vártak gyógyulást. Plutarkhosz magyarázata szerint a hajfürttől gyászában fosztotta meg magát az istennő, amikor férje haláláról értesült. A népetimológia a város nevét is ebből az aktusból vezette le: a koptein görög ige jelentése ugyanis „megfoszt“.

Az Antoninusok uralma idején Koptoszban állomásozott a Legio III Cyrenaica. Lázadásuk következtében Diocletianus 292-ben megostromolta, és szinte teljesen lerombolta a várost, ami azonban hamarosan újjáépült. A 6. sz-ban új nevet kapott: Justinianopolisz lett.