Krokodil
A kutatás mai állása szerint 7 krokodilfaj él Afrikában, és ezek két nemzetségbe sorolhatók, melyek legalább 7 millió évvel ezelőtt különültek el egymástól. A legnépesebb, és egyúttal névadó faj a Nílusi krokodil (Crocodylus niloticus), mely egykor a Nílus teljes területén élt, de ma már csak az asszuáni gáttól délre eső szakaszon található meg. A krokodilbőr és -hús („bozóthús”) vadászata miatt a 60-as években a kihalás veszélye fenyegette. A védetté nyilvánítás hatására ma már olyan helyekre is visszatelepítik, ahol hosszú ideje nem élt. Az ökoszisztéma fenntartásában fontos szerepet tölt be, mivel életkorának megfelelően rovarok, rákok, kétéltűek, halak, hüllők, madarak, végül nagyvadak szolgálnak táplálékul – de vigyázat, a kifejlett felnőtt állatok az embert is prédának tekintik.
A kb. 30 cm hosszú krokodilbébik viszonylag lassan nőnek: két éves koruk körülre testhosszuk 120 cm körüli értéket ér el, és legfeljebb 6-7 m-esre nő a későbbiek folyamán. Az ivarérettséget 2,5-3 m-es nagyságú, 6-7 éves egyedek érik el. A kicsiket és a tojást a varánusz, mongúz és hiéna veszélyezteti, később gyakorlatilag nincs ellensége az állatvilágban. A krokodil testhőmérséklete változó, és a keltetés idején mérhető hőmérséklettől függ, hogy a tojásból hím (kb. 30-33,9oC) vagy nőstény kel-e ki.
Hérodotosz híradása szerint a krokodilmadár (Pluvianus aegyptius) tisztítja a száját ki. Krokodilgyűlölőket és -kedvelőket egyaránt ismerünk az ókori Egyiptomból. Assziutban például vadásztak rá, és ették a húsát, míg a Nílus túlpartján található Oxürhünkhusban tisztelték – a két város harcának a rómaiak vetettek véget. Egyik fő kultuszhelyén, a fajumi Krokodilopolis / Arszinoé városában a Szobek isten földi megtestesülésként tisztelt szent állatokat rendszeresen megmutatták a turistáknak, akik reggeli és ebédmaradékaikkal kedveskedtek nekik. Sztrabón maga is részt vett egy ilyen etetésen.
A krokodil alakban tisztelt Szobek isten kultuszának milliós nagyságrendben maradtak fenn emlékei múmiák formájában. Ezeket jellemzően kultuszközpontjaiban, nagy földalatti labirintusokban temették el. Egy részük elhullott állat volt a szent körzetből, többségüket azonban kifejezetten mumifikálási céllal tenyésztették a szent körzetben.
A kb. 30 cm hosszú krokodilbébik viszonylag lassan nőnek: két éves koruk körülre testhosszuk 120 cm körüli értéket ér el, és legfeljebb 6-7 m-esre nő a későbbiek folyamán. Az ivarérettséget 2,5-3 m-es nagyságú, 6-7 éves egyedek érik el. A kicsiket és a tojást a varánusz, mongúz és hiéna veszélyezteti, később gyakorlatilag nincs ellensége az állatvilágban. A krokodil testhőmérséklete változó, és a keltetés idején mérhető hőmérséklettől függ, hogy a tojásból hím (kb. 30-33,9oC) vagy nőstény kel-e ki.
Hérodotosz híradása szerint a krokodilmadár (Pluvianus aegyptius) tisztítja a száját ki. Krokodilgyűlölőket és -kedvelőket egyaránt ismerünk az ókori Egyiptomból. Assziutban például vadásztak rá, és ették a húsát, míg a Nílus túlpartján található Oxürhünkhusban tisztelték – a két város harcának a rómaiak vetettek véget. Egyik fő kultuszhelyén, a fajumi Krokodilopolis / Arszinoé városában a Szobek isten földi megtestesülésként tisztelt szent állatokat rendszeresen megmutatták a turistáknak, akik reggeli és ebédmaradékaikkal kedveskedtek nekik. Sztrabón maga is részt vett egy ilyen etetésen.
A krokodil alakban tisztelt Szobek isten kultuszának milliós nagyságrendben maradtak fenn emlékei múmiák formájában. Ezeket jellemzően kultuszközpontjaiban, nagy földalatti labirintusokban temették el. Egy részük elhullott állat volt a szent körzetből, többségüket azonban kifejezetten mumifikálási céllal tenyésztették a szent körzetben.
© Győry Hedvig