Kutya
A kutya (Canidae) domesztikációja során szoros kapcsolatot alakított ki az emberrel. Egyiptomban leginkább agár jellegű kutyák terjedtek el. Ábrázolásuk már a Nagada I. kultúra korában megjelent, pórázon vezetett vadászkutyák formájában. Ritkán látni masztiff, daxli és bulldog képét is. A kutya ősei közül próbálkoztak a hiéna (HTt) és a sakál ill. sakálfarkas (wnS, zAb / Canis lupaster) megszelidítésével is.
Ez utóbbi nagyon közel áll a hegyes fülű óbirodalmi vadászkutyák (Tzm) ábrázolásához. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az Újbirodalom idején a wnSjw megnevezést házörző kutyára alkalmazták. A másik jellegzetes kutya ábrázolás lehajtott füllel jeleníti meg az állatot. Már protodinasztikus elefántcsont figurákon megjelent, a 12. dinasztia korában pedig igen népszerű lett a fajansz szobrok és a sakál-kutya játék játékfigurái között. Feltehetően ezeket is Tzm-nek hívták, újabb kutyanév ugyanis, csak a Középbirodalom korától ismert: jw és jwjw. Ez ugatását utánozza.
Az Újbirodalom multikulturális közegében bHn és ktkt kutyafajtákat is említenek.
Az ábrázolások alapján kezdetben inkább a szudáni bazendzsi típusú kutyák voltak jellemzőek, a 11. dinasztiától viszont a szaluki agarak váltak leginkább népszerűvé. Pária-kutyák is éltek velük – a fáraókutya például ennek egyik mai formája. Persze nagyon valószínű a kutyafajták közötti keveredések sokasága.
Kezdetben vadász és őrzőkutyákról tudunk Az 1. dinasztia idejéből Szakkarában megtalálták a Hor-Neit őrző kutyája számára épített sírt, és Hufu / Kheopsz testőr-kutyája is saját sírt kapott Gizában. A Középbirodalom korától a sivatagi osztagok munkájában is alkalmaztak kutyát, az újbirodalmi királyokat pedig kutyájuk elkísérhette a csatába. Tenyésztésükről és betanításukről a mnjw Tzm / “kutya pásztora” gondoskodott. Természetesen a ház ura és úrnője is sokszor maga körül tartotta kedvencét, amiről szék alatt ülő kutya, és kutyasztélé ill. kutyasír is tanúskodik, ill. készültek játékok, köztük egy mozgatható álkapcsú kutya szobor. Kóbor kutyákról is hallunk azonban, akik hordákba tömörülve tartották rémületben a települések lakóit.
A késői kortól hoztak létre kutyatemetőket például Szakkarában, Assziutban és Abüdoszban, ahol az Anubisnak, Upuautnak és Khenty-Imentiunak (“aki a Nyugat élén van”) szentelt állatokat mumifikálva temették el. A kutya és az istenek kapcsolata a kezdetektől kimutatható, hiszen Anubiszt ill. a vele azonosított Khenty-Imentiut fekvő sakál formában, Upuautot álló farkas alakban ábrázolták – ezek domesztikált formája az agár.
Minden bizonnyal az 5. dinasztia korától készült kutya amulettek varázsereje szintén innen eredeztethető. A 18. dinasztia elején Ahhotep királynő nyakláncán is megtalálható az agár, amint hajtja a zsákmányt. Az Újbirodalom idején később a kozmetikai edények között tűnt fel a fekvő kutya alakja. Nagyobb méretű szobor viszont csak a késői kortól ismert.
Ez utóbbi nagyon közel áll a hegyes fülű óbirodalmi vadászkutyák (Tzm) ábrázolásához. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az Újbirodalom idején a wnSjw megnevezést házörző kutyára alkalmazták. A másik jellegzetes kutya ábrázolás lehajtott füllel jeleníti meg az állatot. Már protodinasztikus elefántcsont figurákon megjelent, a 12. dinasztia korában pedig igen népszerű lett a fajansz szobrok és a sakál-kutya játék játékfigurái között. Feltehetően ezeket is Tzm-nek hívták, újabb kutyanév ugyanis, csak a Középbirodalom korától ismert: jw és jwjw. Ez ugatását utánozza.
Az Újbirodalom multikulturális közegében bHn és ktkt kutyafajtákat is említenek.
Az ábrázolások alapján kezdetben inkább a szudáni bazendzsi típusú kutyák voltak jellemzőek, a 11. dinasztiától viszont a szaluki agarak váltak leginkább népszerűvé. Pária-kutyák is éltek velük – a fáraókutya például ennek egyik mai formája. Persze nagyon valószínű a kutyafajták közötti keveredések sokasága.
Kezdetben vadász és őrzőkutyákról tudunk Az 1. dinasztia idejéből Szakkarában megtalálták a Hor-Neit őrző kutyája számára épített sírt, és Hufu / Kheopsz testőr-kutyája is saját sírt kapott Gizában. A Középbirodalom korától a sivatagi osztagok munkájában is alkalmaztak kutyát, az újbirodalmi királyokat pedig kutyájuk elkísérhette a csatába. Tenyésztésükről és betanításukről a mnjw Tzm / “kutya pásztora” gondoskodott. Természetesen a ház ura és úrnője is sokszor maga körül tartotta kedvencét, amiről szék alatt ülő kutya, és kutyasztélé ill. kutyasír is tanúskodik, ill. készültek játékok, köztük egy mozgatható álkapcsú kutya szobor. Kóbor kutyákról is hallunk azonban, akik hordákba tömörülve tartották rémületben a települések lakóit.
A késői kortól hoztak létre kutyatemetőket például Szakkarában, Assziutban és Abüdoszban, ahol az Anubisnak, Upuautnak és Khenty-Imentiunak (“aki a Nyugat élén van”) szentelt állatokat mumifikálva temették el. A kutya és az istenek kapcsolata a kezdetektől kimutatható, hiszen Anubiszt ill. a vele azonosított Khenty-Imentiut fekvő sakál formában, Upuautot álló farkas alakban ábrázolták – ezek domesztikált formája az agár.
Minden bizonnyal az 5. dinasztia korától készült kutya amulettek varázsereje szintén innen eredeztethető. A 18. dinasztia elején Ahhotep királynő nyakláncán is megtalálható az agár, amint hajtja a zsákmányt. Az Újbirodalom idején később a kozmetikai edények között tűnt fel a fekvő kutya alakja. Nagyobb méretű szobor viszont csak a késői kortól ismert.
© Győry Hedvig