Az ókori egyiptomiak többféle labdát készítettek, de egyik sem pattogott. A fennmaradt példányok 3-9 cm átmérőjűek. Többségüket sírban találták, de sok már használtan került ide, ami azt jelzi, hogy életükben kedvelt játékként vitték magukkal a túlvilágra.

 

Egy részük szilárd anyagból (fajansz, agyag, fa, kő) készült, mások sással-náddal kitömött bőrből, a többit különböző növényekből alakították ki. A kitöltésre szívesen vették igénybe a különböző magterméseket, köztük a gabonát, de a pálmalevelet sem vetették meg. A labda gyereksírokban viszonylag gyakori melléklet, különösen az Ó- és Középbirodalom korában, később a felnőtteknél is szokásossá vált. A labdajáték ábrázolása viszont rendkívül ritka. Labda híján könnyen elképzelhető, hogy a gránátalma, alma és más gyümölcsökkel is játszottak. Kicsit más a helyzet a fajanszból készült labdákkal. Valószínű, hogy egy-egy játékot ezzel is játszottak, de némelyik olyan újnak tűnik, hogy elképzelhető, hogy kifejezetten a túlvilági életre készültek.

Az ábrázolások alapján többféle labdajátékot ismertek. Kézzel dobták vagy pálcával röpítették a labdákat, és volt, amikor gurították:

A Középbirodalom korában a beni haszáni Khety sírjában (BH17) egy labdajáték nevét is felírták: imedzs. Ez a képek alapján a kis labdákkal való zsonglőrködést jelentette. Azt sajnos nem tudjuk, hogy általános értelemben használták-e a ezt a szót, vagy a kaszkádozás valamelyik formájára vonatkozott-e. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy ehhez a játékhoz közepes méretű labdákat használtak, melyek kényelmesen elfértek a kézben. Feltehetően viszonylag nehezek voltak, hogy könnyebb legyen irányítani őket. Szinte pontosan ugyanezek a jelenetek III. Baqet sírjában (BH15) is megtalálhatók. Az ábrázolt mozdulatok alapján az egyszerű szökőkút forma mellett egy kezüket keresztező változat (Mills Mess) is kedvelt lehetett, és úgy tűnik, hogy párosával is játszották.

Azonos méretű labdákat egymásnak is dobtak. Az ilyen jelenetekben a háton ülő lányokat ábrázolták, és talán a pontos dobás és elkapás lehetett a cél, valahogy a mi cicás játékunkhoz hasonlóan.

Pálcával vagy bottal kezelték a labdákat egy templomi szertartáson (“labdaütés / szeqer hemat“).

A Fajumban pedig egy római kori lakóházban teke-pályát tártak fel olasz régészek.