Mészkő
Üledékes, puha, általában erősen porózus kőzet, melyet zömében kalciumkarbonát (CaCO3) alkot. Rendszeresen találni benne megkövesedett ősállatkák maradványait. Frissen fejtve szürkés a színe, de a levegő hatására besárgul, vagy rózsaszínes árnyalatot vesz fel. A keményebb fajták rendszerint újrakristályosodott mészkövek, vagy dolomit ill. tűzkő / szarukő beépülésének köszönhetőek. A kristályos mészkövet néha márványnak nézik.
Egyiptomban sokféle ásvánnyal szennyeződött, mint a dolomit, kvarc, vagy különféle vasoxidok és agyagásványok. Ezért mind színben, mind tulajdonságaikban a különböző bányák mészkövei erősen eltérhettek egymástól. Esznától északra mindenütt felbukkan a talajból. Eddig 88 ókori bányát találtak meg, Tarawan, Szerai, Drunka, Minia, Szamalut, Mokattan és Alexandria térségében. Helyi felhasználásra bányászták. Ma már metszetéből megállapítható, melyik tájegységből származik, de a származási hely nem pontosítható. Többségük az eocén földtörténeti korban keletkezett, csak a tarrawani idősebb és az alexandriai fiatalabb.
A legelterjedtebb kőanyag volt az ókori Egyiptomban, mely az élet szinte minden területén megtalálható. Jellemző anyaga az építészetnek, szobrászatnak, és a kisművészeti alkotások között is képviselteti magát. Használatának nyomai már a Nagada kultúra vége felé kimutathatók. A 2. dinasztia idejétől széles körben használták a monumentális építészetben és az ókor végéig megmaradt a legfőbb építőanyagnak, bár délen a 18. dinasztia korától kissé háttérbe szorult. Domborművek és szobrok számára is szívesen igénybe vették. Ilyenkor mindig szépen kifestették. Különösen keresett volt a mokattan hegyi mészkő (Tura, Maszara) egyenletes fehérsége, sűrű, finomszemcsés szerkezete miatt. A gizai piramisok borítása például belőle készült.
Egyiptomban sokféle ásvánnyal szennyeződött, mint a dolomit, kvarc, vagy különféle vasoxidok és agyagásványok. Ezért mind színben, mind tulajdonságaikban a különböző bányák mészkövei erősen eltérhettek egymástól. Esznától északra mindenütt felbukkan a talajból. Eddig 88 ókori bányát találtak meg, Tarawan, Szerai, Drunka, Minia, Szamalut, Mokattan és Alexandria térségében. Helyi felhasználásra bányászták. Ma már metszetéből megállapítható, melyik tájegységből származik, de a származási hely nem pontosítható. Többségük az eocén földtörténeti korban keletkezett, csak a tarrawani idősebb és az alexandriai fiatalabb.
A legelterjedtebb kőanyag volt az ókori Egyiptomban, mely az élet szinte minden területén megtalálható. Jellemző anyaga az építészetnek, szobrászatnak, és a kisművészeti alkotások között is képviselteti magát. Használatának nyomai már a Nagada kultúra vége felé kimutathatók. A 2. dinasztia idejétől széles körben használták a monumentális építészetben és az ókor végéig megmaradt a legfőbb építőanyagnak, bár délen a 18. dinasztia korától kissé háttérbe szorult. Domborművek és szobrok számára is szívesen igénybe vették. Ilyenkor mindig szépen kifestették. Különösen keresett volt a mokattan hegyi mészkő (Tura, Maszara) egyenletes fehérsége, sűrű, finomszemcsés szerkezete miatt. A gizai piramisok borítása például belőle készült.
© Győry Hedvig