Min
Min termékenységisten volt, aki az emberi élet és a természet újjáéledésében töltött be fontos szerepet. Aratáskor az ő ünnepén végezte a fáraó az első gabonakéve levágását, és utódját vele azonosulva hozta létre, mivel elsősorban a férfiakat segítette abban, hogy gyermeket tudjanak foganni. Ábrázolásai is ebben a szerepében mutatják be, mint a férfiúi nemi képességek gyakorlóját. Felemelt jobb karjában a légycsapót, mint hatalmi jelvényt tartja, fején pedig Amon kettős toll koronáját viseli. Álla alatt rajta is ott lógott az istenszakáll. Sivatag feletti hatalma ellenére szívesen festették feketére, a Nílus termékeny földjére utalva színével – ezért válhatott még jelzőjévé is.
Szent állata a fehér bika volt. Ennek alakjában örökítették meg a medinet habui templom falán az aratási ünnep ceremóniáján („Min kivonulásának ünnepe”). Egy másik ünnepén a fáraó előtte teszi meg az első kapavágást, és megöntözi a szántóföldet.
Tőle várták az esőt, és ő volt az is, aki a sivatagi utakon megsegítette a karavánokat. Utazók és kereskedők hozzá imádkoztak a Vörös tengerhez vezető sivatagi utakon. A Wadi Hammamatban ennek emlékét számos sziklafelirat őrzi. A bányában dolgozók és kővontatók is hozzá fohászkodtak, minthogy ő volt „a hegyvidék ura”. Mint IV. Mentuhotep fáraó egy 10ezer fős Wadi Hammatba küldött expedíciós sztéléjén olvasható, azért indította útnak őket, hogy „kiváló, gazdag és szép kőtömböket hozzanak, melyek ebben a hegyben vannak, melynek kiválóságát Min alkotta, hogy olyan koporsó legyen belőlük, mely az örökkévalóság hasonmása, és Felső-Egyiptom emlékművei, … atyja, Min vidékéről.” Mint a „Kelet idegen országainak ura” az ott bányászott drágakövek, a „lapiszlazuli és a malahit ura” is lett.
Feltehetően fehér nedve miatt lett szent növénye a saláta, melyet nagyobb ládákban egészen fa méretűre növesztettek tiszteletére. Gyakran látni álló alakja mögött. A másik jellegzetes kísérő eleme egy szokatlan formájú kápolna, mely valószínűleg már őskori kultuszának a színtere volt. A legrégebbi monumentális, őskori szobor ugyanis őt ábrázolja, és hieroglif jele, a standardra helyezett szakállas nyíl a Nagada kori palettákon is megtalálható, igaz még a támaszték nélkül.
Az egyiptomi vallási szokásnak megfelelően, az azonos tulajdonságok alapján több istennek azonosították. A Középbirodalom korára így alakult ki Min-Hórusz alakja, majd az Újbirodalom korában Amon-Min. Fő kultuszhelye a thébai sivatagi útvonalak kiindulópontjában, Koptoszban alakult ki, ahol Iziszt tisztelték feleségeként és Hóruszt fiaként. Fontos kultuszhelye volt még Ahmim, mely görög nevét kapta tőle: Panopolis. A görög megfelelőjének ugyanis Pánt, a rómainak Priapust tartották.
Szent állata a fehér bika volt. Ennek alakjában örökítették meg a medinet habui templom falán az aratási ünnep ceremóniáján („Min kivonulásának ünnepe”). Egy másik ünnepén a fáraó előtte teszi meg az első kapavágást, és megöntözi a szántóföldet.
Tőle várták az esőt, és ő volt az is, aki a sivatagi utakon megsegítette a karavánokat. Utazók és kereskedők hozzá imádkoztak a Vörös tengerhez vezető sivatagi utakon. A Wadi Hammamatban ennek emlékét számos sziklafelirat őrzi. A bányában dolgozók és kővontatók is hozzá fohászkodtak, minthogy ő volt „a hegyvidék ura”. Mint IV. Mentuhotep fáraó egy 10ezer fős Wadi Hammatba küldött expedíciós sztéléjén olvasható, azért indította útnak őket, hogy „kiváló, gazdag és szép kőtömböket hozzanak, melyek ebben a hegyben vannak, melynek kiválóságát Min alkotta, hogy olyan koporsó legyen belőlük, mely az örökkévalóság hasonmása, és Felső-Egyiptom emlékművei, … atyja, Min vidékéről.” Mint a „Kelet idegen országainak ura” az ott bányászott drágakövek, a „lapiszlazuli és a malahit ura” is lett.
Feltehetően fehér nedve miatt lett szent növénye a saláta, melyet nagyobb ládákban egészen fa méretűre növesztettek tiszteletére. Gyakran látni álló alakja mögött. A másik jellegzetes kísérő eleme egy szokatlan formájú kápolna, mely valószínűleg már őskori kultuszának a színtere volt. A legrégebbi monumentális, őskori szobor ugyanis őt ábrázolja, és hieroglif jele, a standardra helyezett szakállas nyíl a Nagada kori palettákon is megtalálható, igaz még a támaszték nélkül.
Az egyiptomi vallási szokásnak megfelelően, az azonos tulajdonságok alapján több istennek azonosították. A Középbirodalom korára így alakult ki Min-Hórusz alakja, majd az Újbirodalom korában Amon-Min. Fő kultuszhelye a thébai sivatagi útvonalak kiindulópontjában, Koptoszban alakult ki, ahol Iziszt tisztelték feleségeként és Hóruszt fiaként. Fontos kultuszhelye volt még Ahmim, mely görög nevét kapta tőle: Panopolis. A görög megfelelőjének ugyanis Pánt, a rómainak Priapust tartották.
© Győry Hedvig