Mut
Az Óbirodalom korában a Piramisszövegekben (123) mindössze egyszer fordul elő: ez Unisz fáraó halála utáni nászát említi. Az eredetileg talán a Nílus deltában tisztelt helyi istennő a Középbirodalom korában Amon női párjának, Amaunetnek a helyébe lépett, és ezután Amon isten szerepének növekedésével az Újbirodalom korában ő is birodalmi istenné vált, és a királynők vele azonosultak. Kezdetben Montu volt az istencsalád gyermek tagja, majd az Újbirodalom korában Honszu lépett a helyébe. Számos istennőt magába olvasztott részben anyai szerepe miatt, részben, mint az Újbirodalom legfőbb istenének a felesége, de a folyamat korábban megkezdődött. I. Szeszosztrisz fáraó egy oroszlánfejű Basztet szobra tipikus jelzőjét, az „Aseru úrnője” címet viseli, III. Amenemhat pedig nagyméretű keselyű szobrot állított a memphiszi Szahmet tiszteletére. Érdekes módon került Ptahhal is kapcsolatba, egyik jelzője szerint ő volt az, „aki Ptah háza előtt van”. Ebben a formában, Memphiszben és Thébában is volt kultusza. További istenazonosulásra utal a már az Újbirodalom korában létrejött „Mut-Hathor Thébában” címe.
Amikor Amont Amon-Ré formában kezdték tisztelni, Mutot az „ég úrnőjének” és „Ré szemének” is kezdték nevezni, és alakját nagyobb mennyiségben mintázták meg. Szehmettel azonosított formában monumentális oroszlánfejes szobrai karnaki templomának udvarán sorakoztak. Rendszerint keselyű fejjel jelent meg, a Nehbet kultuszhoz kötődéséről tanúskodva, míg ritka tehén alakja Hathorhoz köti, kobra formája Uadzsettel való kapcsolatára utal, ahogy „nagy varázslatú” (wr.t-HqAw) jelzőjére is, amely egyúttal az ureusz istennő neve volt. Az Újbirodalom vége felé kialakultak újabb jelzői is: „istenkéz, aki a Kilenséget szülte”, és „Héliopolisz úrnője”. Igy Nuttal is azonosították, és „a nap anyja, akiben felkel”, szintén ő lett. A Halottak Könyvében a 183. (30-31) fejezet egyik változatában is Nut helyén szerepel, amikor Ozirisz azt mondja himnuszában, a halottat megszólítva: „én adtam neked atyád Geb, és anyád Mut uralmát, aki megszülte az isteneket, elsőként hozott világra az öt isten közül, megalkotta szépségeidet és megformázta tagjaidat.” Mindezek a vonások elősegítették, hogy a Késői Korban univerzális istennőként tiszteljék. Ennek a képzetnek a megnyilatkozása a Halottak Könyve 164. fejezetében a kétarcú törpék között álló ithyphallikus, szárnyas alak, akinek három feje van: oroszlán, keselyű és férfifejjel ábrázolták. A kísérőszöveg szerint Szehmet-Basztet-Ré, míg a főszövegben Mut az, aki a halottat védelmezi. Volt egy másik hármas alakja is: Mut-Izisz-Nekhbet formában. Ekkor az előzőhöz hasonló módon, de harmadikként női fejjel ábrázolták.
Fő kultuszhelye a thébai Iseret negyed volt, mely valószínűleg az itt elterülő szent tóról nyerte nevét. Ezért volt „Iseret úrnője”. Templomát is itt építették, a karnaki Amon-Ré templomtól kissé délre. Szfinxsor kötötte össze őket. A templomot 3 oldalról körülölelő szent tavon bárkás körmenetet rendeztek, és a templomkerület körítő falán kívül és belül fekete bazalt szobrokat állítottak fel. A trónuson az istennő oroszlánfejes alakja ült. Templomának feliratain számos jelzője olvasható, mint például „az ég úrnője”, „az istenek királynője”, „a két ország életének az úrnője”, „Ptah házának úrnője”, „a két ország királynője”, „aki adja a szülést, de maga senkitől sem született”, és kiderül belőlük, hogy már az ősvízben létezett Nu-val együtt. A templom legkorábbi részei Hatsepszut és III. Thotmesz korára nyúlnak vissza, kiépítése III. Amenhotep fáraónak köszönhető, bővítményei II. és III. Ramszesz és Taharka tevékenységét őrizték meg. A hozzá kötődő kultusztevékenység a római hódítás koráig virágzott, utána viszont a szent kerület elhagyatottá vált és rohamos pusztulásnak indult.
Az újévi Opet ünnepségek során emlékeztek meg Amon és Mut egyesüléséről, amikor Amon luxori (Ipt-Rsyt) templomából indult a karnaki (Ipt Iswt) templomba az istennő meglátogatására. A nagy Mut ünnepen pedig az istennő szobra kelt útra – egy bárkában körbehajózta szent tavát.
Nevezetes kultuszközpontja volt még Pa-khen-Amet, és az alsó-egyiptomi Szema-Behutet. Tisztelték Taniszban, Szaiszban és a Kharga és Dakhla oázisban. Kultusza Théba hanyatlásával, és Egyiptom önállóságának elvesztésével lassan elsorvadt, Izisz istennőébe beleolvadt.