Azt az álló, ülő és térdelő, ritkán kockaszobrot naofor-szobornak nevezik, melyen az ábrázolt ember maga előtt naoszt (szentélyt) tart, mely lehet zárt, és nyitott, benne istenszoborral vagy emblémával. Az ábrázolt személyek férfiak, egyetlen példát ismerünk, ahol két nő tart egy naoszt (CG608). Király nincs közöttük. A típus a 18. dinasztia korától ismert, és úgy tűnik, az újítás Hatsepszut lányának nevelőjéhez, Szenenmuthoz köthető. A korábbi áldozatot bemutató szobrok továbbfejlesztése. A naosz elhelyezésének és tartásának a módja a testhelyzeteknek megfelelően változott, éppúgy, mint a naosz alakja. A Ramesszida korban különösen a térdelő és kockaszobrok esetében gyakori, a 26. dinasztia után viszont az állószobrok váltak a leginkább népszerűvé. A legkésőbbi példák a hellénisztikus korból (Kr.e. 2/1. sz.) származnak. A templomok nyilvános helyein állították őket fel az ima vagy áldozat közvetítésére.

 

 

 

© Győry Hedvig