Napbárkák
Az egyiptomi elképzelések szerint Ré napisten nappal az égen hajózva haladt keletről nyugatra, majd éjjel a túlvilági vizeken nyugaról keletre. A horizonton szállt át a nappali bárkából az éjszakai bárkába és fordítva. Az éjszakai bárka neve Meszektet, a nappalié Mandzset volt. A nevek mitológiai eseményekre utaltak, a Nap ugyanis éjjel “lenyugodott, lement” (skj) benne, nappal viszont “épen, sértetlenül” (anD) tért vissza benne. Az átszállás képét a királysírokban, sztéléken és koporsókon is megörökítették. Minthogy a bárkákat az égisten szemeiként is felfogták, Napszemnek is tekinthették. Együttesen hívták őket maati vagyis “kettős igazságnak”.
A bárkát a Piramisszövegekben 770 könyök hosszúnak és fényesen ragyogónak tartották, hiszen az istenek tiszta aranyból készítették. Közepén Ré naosza állt, melyben a napisten trónusán ült. Isteni udvartartásának Thot volt a vezíre. Az istenek között Maat, az igazság és harmónia istennője, valamint Szia, a megismerés, értelem és Hu a szólás, beszéd megszemélyesítője, is jelen volt. Éjszaka a “Fáradhatatlan”, nappal az “Elpusztíthatalan” csillagokkal utazott együtt. Az utasok között kaptak helyet a megholtak istenné vált lelkei is, így érthető, hogy egyes alkalmakkor a “milliók bárkájának” nevezték (vö. Halottak Könyve 136A). Ezért helyeztek el két napbárkát is Hufu / Keopsz piramisa mellett egy-egy nagy aknában. Máskor a sírba modelleket tettek – ez a szokás különösen az Óbirodalom idején volt elterjedt, bár még Tutanhamon sírjában is megtalálták.
Éjjel különösen sok veszélynek volt kitéve a napbárka, hiszen Ipep, görög nevén Apophisz óriáskígyó fel akarta szívni az összes vizet alóla, hogy ezáltal megállásra kényszerítse a Napistent, és megakadályozza reggeli felkelését. Ennek következménye lett volna a teljes sötétség, és káosz, melyben ő lett volna az uralkodó. Az Újbirodalmi szövegekben több változat is fennmaradt Apophisz legyőzéséről. A küzdelem minden éjjel megismétlődött. A harc sikeres kimenetelét a papok napi szertartásaikkal segítették.
A napbárkának volt még egy fontos feladatköre: áldozatot és ételt szállított Ré héliopoliszi templomából.
A bárkát a Piramisszövegekben 770 könyök hosszúnak és fényesen ragyogónak tartották, hiszen az istenek tiszta aranyból készítették. Közepén Ré naosza állt, melyben a napisten trónusán ült. Isteni udvartartásának Thot volt a vezíre. Az istenek között Maat, az igazság és harmónia istennője, valamint Szia, a megismerés, értelem és Hu a szólás, beszéd megszemélyesítője, is jelen volt. Éjszaka a “Fáradhatatlan”, nappal az “Elpusztíthatalan” csillagokkal utazott együtt. Az utasok között kaptak helyet a megholtak istenné vált lelkei is, így érthető, hogy egyes alkalmakkor a “milliók bárkájának” nevezték (vö. Halottak Könyve 136A). Ezért helyeztek el két napbárkát is Hufu / Keopsz piramisa mellett egy-egy nagy aknában. Máskor a sírba modelleket tettek – ez a szokás különösen az Óbirodalom idején volt elterjedt, bár még Tutanhamon sírjában is megtalálták.
Éjjel különösen sok veszélynek volt kitéve a napbárka, hiszen Ipep, görög nevén Apophisz óriáskígyó fel akarta szívni az összes vizet alóla, hogy ezáltal megállásra kényszerítse a Napistent, és megakadályozza reggeli felkelését. Ennek következménye lett volna a teljes sötétség, és káosz, melyben ő lett volna az uralkodó. Az Újbirodalmi szövegekben több változat is fennmaradt Apophisz legyőzéséről. A küzdelem minden éjjel megismétlődött. A harc sikeres kimenetelét a papok napi szertartásaikkal segítették.
A napbárkának volt még egy fontos feladatköre: áldozatot és ételt szállított Ré héliopoliszi templomából.
© Győry Hedvig